Szinyei és a hazai táj.

A hazai táj felfedezése Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza és Spányi Béla festészetében.


Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola utca 10.)


2009. szeptember 19 - 2010. január 4.

A kiállításról
A Magyar Nemzeti Galéria, több megyei, városi múzeum és műgyűjtő féltett kincseiből állt össze ez a válogatás, amely több mint negyven - eddig a közönség által keveset látott - eredeti alkotáson keresztül mutatja be a 19. század magyar művészeinek viszonyát a természethez.

A kiállítás műtárgyait az alábbi gyűjtemények anyagából kölcsönöztük:
Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár), BTM Fővárosi Képtár (Budapest), Herman Ottó Múzeum (Miskolc), Móra Ferenc Múzeum (Szeged), Nógrád Megyei Múzeumok Kubinyi Ferenc Múzeuma (Szécsény), Xantus János Múzeum (Győr), Antal Péter Gyűjtemény (Debrecen), Kovács Gábor Gyűjtemény (Budapest), valamint több más hazai magángyűjtemény
Külön köszönet: a Kieselbach Galéria és Aukciósház valamint a Virág Judit Galéria és Aukciósház kölcsönzésben nyújtott segítségéért

A tárlat az intézmény és a Bübali Kft. több éves sikeres együttműködésének újabb állomása.
Korábbi közös munkánk eredményeként 2007-ben Dalí grafikákat, 2008-ban a Munkácsy képek Amerikából című kiállítást láthatta Székesfehérvár közönsége.
A szervezők most is mindent megtesznek, hogy a látogatók élményekkel telve és friss ismeretekkel gyarapodva távozzanak a tárlatról.

A Városi Képtár kiadásában megjelent a SZINYEI és a hazai táj kiállításhoz kapcsolódó katalógus.
A kiadvány 40 oldalon mutatja be a kiállító művészek (Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Spányi Béla és a Markó család) életrajzát, valamint a kiállításon szereplő műveik reprodukcióit.
Megvásárolható a kiállítás helyszínén.
Ára: 650 Ft.

Szolgáltatások, külön térítés nélkül:
Több korosztály számára készült foglalkoztató-füzet, honlapról előzetesen letölthető, illetve a helyszínen kapható.
általános iskolás pdf
általános iskolás zip
középiskolás pdf
középiskolás zip
A kiállításban folyamatosan megtekinthető Lakatos Iván filmrendező Szinyei Merse Pál munkásságát bemutató filmje.


Szolgáltatások térítés ellenében:
Szakmai tárlatvezetés (minimum tízfős csoport esetén) 300 Ft/fő
letölthető wordben doc formátumban
Játékos foglalkozás (ajánlott nagycsoportostól hatodik osztályos korig) 300 Ft/fő
Cégek, szervezetek részére vállaljuk zártkörű művészeti, vagy csapatépítő rendezvények megszervezését. (Külön szerződés alapján.)

Támogatók
Székesfehérvár Megyei Jogú Város,
Nemzeti Kulturális Alapprogram

Programok, rendezvények a kiállításban (belépőjeggyel, külön térítés nélkül látogathatók)
Szeptember 18. 17 óra Szakmai megnyitót tart Szinyei Merse Anna művészettörténész
Szeptember 24. 18 óra Magyar tájfestők a XIX. században, vetítettképes művészettörténeti előadás, előadó Bellák Gábor művészettörténész
Október 5. 9-17 óráig Esélyegyenlőségi nap. Az Esélyek Házával közös rendezésben, óránkénti tárlatvezetésekkel
Október 8. 18 óra Magyar táj a XIX. század végi magyar írók, költők műveiben. Szerkesztett irodalmi műsor, felolvas Juhász Illés színművész - a Múzeumok Őszi Fesztiválja országos rendezvény keretében
Október 10. 10-13 óráig Nagy rajzolás, országos akció a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében
November 5. 18 óra A XIX. század emberének természetszemlélete, tudománytörténeti előadás, előadó dr. habil Izsák Éva földrajztudós, szociológus, ELTE
November 19. 18 óra Magyar tájképek a XIX. század fotó-történetében, vetítettképes előadás, előadó Farkas Zsuzsanna
November 29, december 6, 13, 20. fél háromtól tárlatvezetések az adventi koncertek előtt.

Belépőjegy árak:
Felnőtt egyéni 1.500,- Ft.
felnőtt csoportos (10 főtől) 1.200,- Ft.
diák, nyugdíjas 800,- Ft.
diák, nyugdíjas csoportos 600,- Ft.
Családi jegy: 2 felnőtt és 2, illetve több gyermek 3.000,- Ft.
Az Egyházmegyei Múzeummal közös jegy, amely az Üdvösség történetei című kiállításra is érvényes: felnőtt 2.000,- Ft, diák, nyugdíjas 1.150,- Ft.
Hat éves kor alatt és 80 éves kor fölött a belépés ingyenes!

Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta október 31-ig 10-18, november 1-jétől 9-17 óráig

Csoportok előzetes bejelentkezése szükséges a e-mail címen vagy telefonon a 22/329-431-es számon.

A kiállítás szervezői: a BÜBALI Kft és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, melynek fenntartója Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Szeretettel várjuk a kiállításon és a kapcsolódó programokon!

A tájképfestészetről
A hellenizmus korától (i. e. 4. század) divatban volt a szobák belső falainak tájábrázolással való díszítése. Az újkor első önálló tájképeit táblaképeken, körülbelül ötszáz éve festették: Giorgone Velencében a bukolikus idill képét, Altdorfer Regensburgban a vadregényes táj és Patinier az úgynevezett világtáj képét. A műfaj létrejötte a modern értelemben vett műgyűjtés hőskorára esik, oka és okozója a gyűjtés fellendülésének, főként a polgárosodó Németalföldön.
A magyar művészet történetében, a 19. században az alkotóink először az idegen (főként itáliai) tájak bemutatását, megfestését tekintették céljuknak, majd a század utolsó harmadában a közvetlen környezetük először idilli, majd realista-naturalista ábrázolására tették a hangsúlyt.
E tények mind együtt indokolták, hogy itt és most, olyan kiállítást rendezzünk, ahol a székesfehérvári Városi Képtár 1770 körül, késő-barokk stílusban, tájábrázolással díszített szobájából indulva - Markó Károly és gyermekei egy-egy képe segítségével a 19. század első felén átvezetve - eljussunk Szinyei egyedülálló, a korral szinkronban levő művészetéig. Szinyei mellett pedig a közvetlen környezetünk (Bodajk, Balaton, Velencei-tó vagy Alcsut) tájait megfestő két jeles művész: Mészöly Géza és Spányi Béla alkotásain át vegyük észre a természetet, annak jelenségeit, hangulatait, részleteit. Merüljünk el a természet és festészet találkozásának csodájában.
Ezen kiállítással - a kortárs alkotókra és gyűjtőkre gondolva - támogassuk a festészet és a tájkép műfajának, valamint a mecenatúrának és a műgyűjtésnek reneszánszát közvetlen környezetünkben.

Kiállított művek:
SZINYEI MERSE Pál: A Vezuv kitörése, 1863., vászon, olaj, 63,5 x 87,5 cm; magántulajdon
SZINYEI MERSE Pál: Fák viharos tájban, 1869., vászon, olaj, 97 x 73,5 cm; Antal Péter Gyűjtemény
SZINYEI MERSE Pál: Mályvák, 1868-69., lemezpapír, olaj, 20,5 x 16 cm; BTM Fővárosi Képtár tulajdona
SZINYEI MERSE Pál: Vadgesztenyefa tanulmány, 1869., karton, olaj, 60,8 x 45,7 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Tourbillon, 1873., lemezpapír, olaj, 40 x 32,5 cm; magántulajdon
SZINYEI MERSE Pál: A tavasz ébredése, 1878., fa, olaj, 21 x 18 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Patakpart (Táj patakkal), 1883., vászon, olaj; 37 x 57 cm; magántulajdon
SZINYEI MERSE Pál: Patak, 1883-1894., vászon, olaj, 37,5 x 56,5 cm; magángyűjtemény
SZINYEI MERSE Pál: Almavirág, 1894 körül, vászon, olaj, 33,8 x 27 cm; a győri Xantus János Múzeum tulajdona
SZINYEI MERSE Pál: Horgász (Courbet tréfa), 1896., vászon, olaj; 39 x 31 cm; Antal Péter Gyűjtemény
SZINYEI MERSE Pál: Ősszel, 1900., vászon, olaj; 76,5 x 60,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Téli táj, 1901., vászon, olaj, 105 x 128,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Virágzó almafák, 1902., vászon, olaj; 50 x 65 cm; Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet Kubinyi Ferenc Múzeuma
SZINYEI MERSE Pál: Gesztenyefa, 1907., vászon, olaj, 105 x 121,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Mező, 1909., vászon, olaj, 60 x 70 cm; a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona
SZINYEI MERSE Pál: Kilátás Fonyódról, 1916-1917., vászon, olaj, 68 x 82 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SZINYEI MERSE Pál: Kis tájkép (Mező), é.n., vászon, olaj; 27,5 x 34 cm; Antal Péter Gyűjtemény
SZINYEI MERSE Pál: Kora tavasz, é.n., vászon, olaj, 44,5 x 72 cm; magántulajdon
SZINYEI MERSE Pál: Kőasztal (Madárdal), é.n., vászon, olaj; 73 x 58,2 cm; a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona
SZINYEI MERSE Pál: Pipacsos mezőn, é.n., vászon, olaj, tempera, 115 x 145 cm; magántulajdon
MÉSZÖLY Géza: Ramsaui táj, 1869., vászon, olaj; 32 x 41 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Árvizi jelenet (Velencei-tó), 1872., fa, olaj, 14,2 x 33,7 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Katángkórók, 1873., fa, olaj; 20 x 33,7 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Vízpart, 1879., fa, olaj, 39 x 77 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
MÉSZÖLY Géza: Tiszai halászbárkák, 1880 körül, fa, olaj; 30 x 64 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
MÉSZÖLY Géza: A forrás (Alcsúti részlet), 1880 körül, fa, olaj; 24,5 x 34 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Rőzsehordók, 1882., vászon, olaj; 80,5 x 65,5 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
MÉSZÖLY Géza: Patak mellett, 1883-1885 körül, fa, olaj; 33,5 x 24,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Fürdőház a Balatonon, 1885., vászon, olaj, 33 x 59 cm; a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona
MÉSZÖLY Géza: Duna partján, 1880-as évek, vászon, olaj; 24,7 x 49,3 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza (?): Csónakosok a nádas szélén, é.n., vászon, olaj; 42,5 x 61 cm; kölcsön a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Erdőrészlet, é.n., vászon, olaj, 39 x 23 cm; kölcsön a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Homokos domboldal, é.n., vászon, olaj; 38 x 55 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Nádas kacsákkal, é.n., fa, olaj, 13,9 x 17,9 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
MÉSZÖLY Géza: Patak malommal, é.n., fa, olaj; 24 x 17,8 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SPÁNYI Béla: Mocsaras táj, 1887., vászon, olaj; 65 x 50,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SPÁNYI Béla: Őszi táj, 1897., vászon, olaj, 65 x 72 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SPÁNYI Béla: Jajce vára, é.n., vászon, olaj, 42,5 x 62,5 cm; kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
SPÁNYI Béla: Faluvége, é.n., vászon, olaj; 85,5 x 95,5 cm; a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményéből
MARKÓ Károly: Íno és Melikertész a tengerbe zuhan, 1830 körül, vászon, olaj, 28 x 40 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
ifj. MARKÓ Károly: Itáliai táj, 1854., vászon, olaj; 39,5 x 50 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
MARKÓ Ferenc: Déli pihenő, 1869., vászon, olaj; 22 x 26 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény
MARKÓ András: Sziklás tengerparti táj, 1893., vászon, olaj, 80 x 132 cm; Kovács Gábor Gyűjtemény

Szinyei Merse Pál
[Szinyeújfalu (Felső-Magyarország), 1845. július 4. - Jernye, 1920. február 2.]

Édesapja Szinyei Merse Félix (1816-1875) Kassán jogi végzettséget szerzett nemes ember, aki országgyűlési követként, alispánként és főispánként is dolgozott, édesanyja Jekelfalussy Valéria (1826-1880) művészetkedvelő és élénk társadalmi életet élő asszony. A festő a család nyolc gyermeke közül harmadikként született.
Alsóbb iskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte. Középiskolai festőtanára Mezey Lajos, kinek biztatására kezdett el festészettel foglalkozni.
1864 áprilisától a Müncheni Akadémián tanult, tanárai A. Strahuber, H. Anschütz, 1866-tól Wagner Sándor, 1867-69 októberéig K. Piloty.
A kor kedvelt és legfontosabb műfaja a reprezentatív történeti festészet. Bár az akadémiai képzés is erre irányult, Szinyei ilyen témájú kompozíciók festésével nem próbálkozott. Néhány mitológiai kompozíciót tervezett( pl. Faun, A tavasz ébredése). Ezek megfestésével közelebb került keresett céljához, a természetábrázoláshoz. Saját kedvtelésére apró táj-kivágatokat festett, mellyel rátalált legfontosabb mondanivalójára: az ember és a természet harmonikus együttélését kifejező témavilágra. 1868-70 a témában festett, mesterien kidolgozott és komponált képét - Anya és gyermekei I. - címmel amerikai gyűjtő vette meg, így a hazai és európai közönség számára sokáig ismeretlen maradt.
1870-71-ben a francia-német háború kitörése, és édesapja főispáni kinevezése miatt nem utazott vissza Münchenbe. Jernyén, a család birtokán élt. Családi portrékat, oltárképet és egy természettanulmányt festett.
1872-73-ban Münchenbe visszatérve megfestette főművét, a Majálist.
1874-ben hazatérve megnősült. Feleségéről - Probstner Zsófiáról - készített képe Lilaruhás nő címmel vált ismertté. A komplementer színekre alapozva megfestett, tájba helyezett portré kolorisztikus lehetőségei továbbra is foglalkoztatták.
1882-ben festett Pacsirta című képe kedvezőtlen fogadtatása után tíz évre abbahagyta a festést és csak 1894-ben kezdte újra. Az Ezredéves Kiállítás, majd a millennium évében megrendezett egyéni kiállítás teljes sikert hozott számára. Az ünnepségekre összesereglett, külföldi tanulmányaikról hazatérő, törekvő fiatal festők lelkesen fedezték fel mesterüknek. Szinyei újra bekapcsolódott a művészeti életbe.
1897-ben országgyűlési képviselővé választották, küzdött a hazai művészképzés modernizálódásáért.
1905-1920-ig, február 2-án bekövetkezett haláláig, a Budapesti Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt.
Utolsó naturalista-realista korszakában főként tájábrázolása tömörebbé, szerkezetessé vált.
Életművét - a lehető legteljesebben - dédunokája, Szinyei Merse Anna művészettörténész dolgozta fel könyvekben, kiállításokon.

Mészöly Géza
[Sárbogárd, 1844. május 18. - Jobbágyi, 1887. november 11.]

Édesapja Mészöly Imre, középnemesi családból származó vármegyei hivatalnok, édesanyja Kenessey Johanna.
Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, rajztanára Kallós Kálmán volt.
Budapesti jogász hallgatóként a Nemzeti Múzeumban kiállított festményeket másolta kedvtelésből. Ligeti Antal - a képtár őre-ként dolgozó - festőművész felismerve tehetségét, pártfogásába vette.
1869-ben állami ösztöndíjjal a Bécsi Akadémiára került, ahol 1871-ig tájképfestészeti osztályát látogatta.
1872-ben műtermet nyitott Münchenben és 1877-ig felváltva élt Németországban, illetve Magyarországon, édesanyjánál Székesfehérváron. Művei - főként a magyar tájat ábrázoló alkotásai - rendkívül keresettek voltak. Megrendelői sorba álltak alkotásaiért. Itthon állami megrendelést is kapott.
1872-ben Telepy Károly megbízásából megszervezte a Országos Képzőművészeti Társulat székesfehérvári kiállítását, ahol Székely, Than, Orlai Petrich, Brodszky és mások képei mellett szerényen egy rajzzal szerepelt.
1877-ben Münchenből hazaköltözve Székesfehérváron telepedett le, 1878-ban tevékeny részt vállalt a Zichy Jenő gróf által kezdeményezett Fehérvári Országos Kiállítás szervezésében. Beválasztották a "Közművelődési tárgyak, tanszerek és szépművészet" részét, valamint a megnyitó ünnepélyt rendező bizottságába.
1882-ben hosszabb időt töltött Párizsban.
1883-ban megnősült, felesége Posztaczky Róza, egy Jobbágyon élő nagybirtokos lánya.
1884 novemberében - élénkebb művészeti életre vágyva - Székesfehérvárról Pestre költöztek.
1885-ben kinevezték a Fővárosi Női Festőiskola tájkép és csendéletfestészet tanárává, az iskola másik tanára Lotz Károly volt. Lírai hangvételű, aprólékos műgonddal megfestett alkotásaiban - csakúgy, mint életében - a csend és a nyugalom szépségét kereste. Balatoni, vagy folyóparti tájakat, halászokat gyakran festett. Tájba helyezett alakjai itt-ott kissé szomorkás, de idillikus hangulatot közvetítenek.
1887 novemberében, 44 éves korában tüdőbaj következtében hunyt el.
Műveit gyakran a barbizoni mesterek és Corot festészetével rokonítják.

Spányi Béla
[Pest, 1852. március 19. - Budapest, 1914. június 12.]

A Mészöly Géza követőjének tartott festő Bécsben és Münchenben tanult, 1878-ban Szolnokra tért vissza, de innen később Bodajkra költözött. Bodajk számára állandó inspirációs forrássá vált
1887-88-ban ismét hosszabb időt töltött Münchenben.
1893-ban Őszi verőfény című képéért állami aranyéremmel tüntették ki.
Az épülő Országház étterme számára nagyméretű freskókat készített és részt vett a Feszty körkép megfestésében, ahol a háttérben megjelenő tájakat festette.
1905-ben gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Műcsarnokban, a Vasárnapi Hírek című újságban megjelenő kritika az alábbiakat írta róla: "Képein a hangulat a fő. Az erdő mélyének magánya, az erdőszél csöndje, a vizes vidékek, mocsarak, parkok melankóliája, a reggeli vagy esteli szürkület, a tavasz üdesége, az ősz bús hervadása."

Id. Markó Károly
[Lőcse, 1791. szeptember 25. - Villa Appeggi (Itália), 1860. november 9.]

id. Markó Károly neve a magyar művészettörténetbe, mint a tájképfestészet megteremtője vonult be.
Korának semmilyen festészeti irányzata nem téríttette el, a maga által választott úttól. Művészete a 18. és 19. századi heroikus történelmi festészetére épült. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát megjelenítők.
Festészete akadémikus, összekötő szerepe volt a leíró tájképfestészet és a barbizoni iskola naturalista kifejezés módja közt.
id. Markó Károly a Felvidék egyik akkori szellemi központjában Lőcsén született. Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812-1818 közt.
Rozsnyón készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, ahol rajztudását akarta fejleszteni. 1822-ben Bécsbe utazik és a bécsi Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és tájképfestészeti szakon tanult.
Bécsben megnősült, nyolc gyereke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Esterházy birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére.
Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója egy bécsi bankár megbízásából hazatért és megfestette egyik leghíresebb képét a Visegrád (1826) címűt. Ez a kép a magyar tájképfestészet legelső darabja.
1832-ben Itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban megbetegedett, maláriás lett elhagyta Rómát és Pissába költözött, ott élt 1843-ig.
1843-1848 közt tovább utazik és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa hírű ismert festő volt.
Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban ismét költözik Appeggiben élt egészen 1860-ig haláláig. 1853-ban haza látogatott, ennek az útnak a hatására születettek, a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festmények. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még eben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovákia múzeumaiban.



Markó Károly, ifj.
(Pest, 1822. - Moszkva, 1891.)

Tájképfestő. Atyja, Markó Károly (1791-1860) tanítványa és követőjeként főleg Bécsben működött. Apja színvonalát azonban - jóllehet műveiket nemegyszer összetévesztik - sohasem érte el. Klasszicista képei mind festői ábrázolás, mind felfogás tekintetében túlhaladottak voltak már a maguk korában is. Eszményi táj, Az appennini hegyek c. műveit az MNG őrzi.



Markó András
(Bécs, 1824. - Viareggio, 1895.)

Tájképfestő. Atyja, Markó Károly (1791-1860) tanítványa, de gyenge tehetségű követője volt. Főként Bécsben dolgozott. Számos képe ma is apja műveként kerül forgalomba. Kecskepásztor, Jézus Pétert az egyház fejévé teszi, Vízhordó lányok című festményei az MNG tulajdonában vannak.



Markó Ferenc
(Kismarton, 1832. - Budapest, 1874.)

Tájképfestő. Markó Károly (1791-1860) fia, atyjának tanítványa és utánzója volt. 1853-tól Pesten élt. Számos tájképe van magántulajdonban és az MNG ben (Magyar táj, Eszményi táj, Cigány putri). Műveit gyakran összetévesztik apja munkáival.

plakát

szórólap

szórólap

molinó

• A megnyitó
• Katalógus