A székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény meghívja Önt az V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállításra.

2013. május 18-án, szombaton 16 órakor a Szent István Király Múzeumban (Megyeház u. 17.)
a kiállítást Konrad Korabiewski (PL/DK/IS) multimédia művész The Art Book Orchestra című performansza nyitja meg.

2013. május 18-án, szombaton 17 órakor a Városi Képtár - Deák Gyűjteményben (Oskola u. 10.)
Köszöntőt mond: Dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere
A kiállítást megnyitja: Susanne Padberg (D) művészettörténész

A kiállítás két helyszínen tekinthető meg:
Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár, Megyeház u. 17.),
Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola u. 10.),
2013. október 27-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Belépőjegy árak (A belépő mindkét helyszínen egyszeri belépésre jogosít)
Felnőtt: 1.000 Ft
Kedvezményes (diák, nyugdíjas, csoportos 10 főtől): 700 Ft
Családi jegy (2 felnőtt és min. 1 gyerek): 2.000 Ft
A belépés sajtó-, ill. pedagógusigazolvánnyal, szakmai belépővel, segítséggel élőknek és 1 fő kísérőjüknek, 6 éves kor alatt, 70 éves kor felett, valamint székesfehérvári diákoknak ingyenes.
Tárlatvezetés - előzetes bejelentkezéssel 10 főtől - 300 Ft/fő

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum 1987-ben rendezte meg az I. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítást. Ezzel a múzeum olyan területre lépett, olyan területet igyekezett felfedezni és a közönségnek bemutatni, amely világszerte évtizedek óta az érdeklődés középpontjában állt, Magyarországon azonban csak a 80-as évek folyamán indult fejlődésnek. Az első kiállítás - amely a "Meglepetés olvasóink részére" címet Perneczky Géza egyik beküldött művéről kapta - valóban meglepetés volt. A beérkezett közel 400 művészkönyv kitűnő áttekintést nyújtott a műfajról, megjelentek mindazok az áramlatok, amelyek a művészkönyv jelenét meghatározták, de képet adtak a világban jelenlévő művészeti-vizuális gondolatokról és törekvésekről is. A kiállított művekből a művészek 240 alkotást ajándékoztak a múzeumnak. Így alakult ki az ország első és máig is egyetlen múzeumi művészkönyv-gyűjteménye.
A sikeres első kiállítást 1994-ben a II. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás követte. A III. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás megrendezésére 2000-ben került sor, a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény közös szervezésében, a Deák Képtárban. A IV. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítást 2006-ban rendeztük meg, szintén közösen.
A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, jelenleg mintegy 1500 munkát tartalmaz (körülbelül 60 magyar és 500 külföldi művész alkotását), amelyeket főként az alkotók ajándékoztak a múzeumnak.
Az V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállításra sokféle munka érkezett Magyarországról és szerte a nagyvilágból, többek között: Dániából, Hollandiából, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Izraelből, Jordániából, Dél-Koreából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából.
2013-ban mintegy 220 művész 330 alkotást küldött el a kiállításra. Az egyéni alkotók és a kisebb kiadói műhelyek igényes kiadványai, úgy tűnik, továbbra is virágkorukat élik. A bemutatóra küldött számos művészkönyv a könyv mint történeti műforma szépségét helyezi a középpontba, melyet hagyományosan a kép és szöveg intim összhatása hoz létre a nyomtatott lapokon. A kiállított munkák sokféle műfaji erősségeként látható itt rajz és művészi nyomat - litográfia, rézkarc, linó- és fametszet -, digitális nyomat, textil éppúgy, mint egyedi műtárgy-konstrukció - bizonyságaként a kortárs művészek ama közös szenvedélyének, hogy könyvformájú műalkotásokat hozzanak létre.
Ezek a képzőművészeti alkotások különböznek a hagyományos könyvektől, funkciójuk nem az olvasás.
Míg a legtöbb ember egyetértene a könyv definíciójában, nehézségekbe ütközünk, ha a művészkönyvet egyetlen, egyszerű állítással szeretnénk jellemezni. Ha művészkönyvről beszélünk, a könyvre vonatkozó meghatározás elveszti egyértelműségét - akár a formátumot, anyagot vagy a tartalmát nézzük: a művészkönyv elsősorban műalkotás. A legváltozatosabb technikákkal (másolás, nyomtatás, metszés, ragasztás, forrasztás, varrás), a legkülönfélébb anyagokból, eszközökből (fa, papír, műanyag, réz, ólom, vászon, gipsz, textil) készülnek. A művészkönyvek bővelkednek vizuális ötletekben és tartalomban; színesek és változatosak. A legfontosabb különbség a hagyományos könyv és a művészkönyv között az, hogy míg előbbi legtöbbször valami önmagán kívüli dologról szól, addig a legtöbb művészkönyv önmagáról. A hagyományos könyvet az információszerzés vagy a szórakozás miatt olvassuk, a művészkönyvek művészeti tárgynak készülnek, és egy másfajta "olvasási" élményt nyújtanak.

A MŰVÉSZKÖNYV TÖRTÉNETE
A könyv mint 20. századi művészeti forma történetét nem különíthetjük el a század első felének avantgárd mozgalmaitól, az orosz futurizmustól, konstruktivizmustól, az olasz futurizmustól, a dadaizmustól. Ebben az időben lett a könyv a kísérletező művészi látásmód hordozója, elválva a hagyományos könyvkészítéstől, független művészi kifejezésforma lett. Az avantgárd mozgalmak művészei már tudatosan figyeltek az anyagokra, meggyőződésük volt, hogy a könyv formája, a könyvoldal elrendezése, beosztása, tipográfiája, a kép minősége éppannyira fontos a kommunikáció szempontjából, mint a munka tartalma. Az motiválta őket, arra vágytak, hogy a hozzáférhető eszközökből olyan olcsó munkákat és olyan formátumban tudjanak előállítani, amelyet a művész vagy író teljesen a kezében, ellenőrzése alatt tud tartani.
Később a művészkönyv térhódítása a 60-as évek olyan művészeti és művészeten kívüli eseményeihez köthető, mint a tiltakozás a művészvilág növekvő elitizmusa és kiüresedése ellen, a lázadás a művészet mint árucikk ellen, a drága "műtárgyak" ellen. Ennek ellenhatásaként kezdődött a puha kötésű könyv népszerűsége, elterjedése. Ebben a felfokozott társadalmi és kulturális közegben a művészeknek szükségük volt egy médiumra, hogy gondolataikat hozzáférhetővé tegyék. A könyvkészítés, amely addig gyakran csupán melléktevékenység, másodrendű kérdés volt, egyszerre a figyelem központjába került.
A 60-as évek művészeti mozgalmainak (a fluxusnak, a koncept artnak) a vállalt radikalizmus mellett a meglévő művészeti rendszer decentralizálása volt az egyik legfőbb célja, és ebben a könyv elsőszámú eszköznek bizonyult. A könyv bárki számára alkalmas médium lett, mert - mint intermediális alkotás - tartalmazhat képet, szöveget, jeleket, különböző anyagokat, alakja változatos lehet, és bármilyen gondolatot kifejezhet. Egy könyv terjeszthető volt postai úton, bárkihez eljuthatott, és nem szabályozta a múzeumok, galériák szűrője. A könyv teret adott a marginális művészetnek, és a kereskedelmi központoktól földrajzilag távol élő művészeknek is.
A 70-es években a művészkönyv a virágkorát élte.
Ekkoriban kezdtek megjelenni a könyvtárgyak, könyvszobrok, amelyek az installáció, a szobrászat határait súrolják, témájuk, mondanivalójuk maga a könyv, a könyv mibenléte, kulturális, társadalmi, esztétikai funkciója. Nem nyújtják a könyvvel társított élményeket, nem olvashatók, gyakran nem is lapozhatók, kifejezetten a megjelenés plasztikai karakterével hatnak. A művészkönyvnek ez a típusa - ellentétben a sokszorosított ofszet-kiadványokkal - általában nagyon kis példányszámban jelent meg, nem ritka, hogy csupán egyetlen példányban.
A 70-es évek óta számos központ jött létre azért, hogy a művészkönyv-készítés feltételeit megteremtsék: független nyomdák és kiadók, árusításra, terjesztésre és kiállításra alkalmas helyek és a művészkönyv-készítés tanítására specializálódott intézmények.
A könyvművészek nevében is szeretettel ajánljuk lapozgatásra, olvasásra, nézegetésre a műveket. Hogy hűek legyünk az 1987-es címadó mondathoz, reméljük, hogy ezúttal is újabb művekkel, újabb meglepetéssel szolgálhatunk olvasóink részére. /Izinger Katalin/

sajtófigyelő:
A szekesfehervar.hu írása (május 18.)
A Fejér Megyei Hírlap írása (május 19.)
A szekesfehervar.hu írása (május 13.)