Családjának minden tagja művész volt. A nagybányai művésztelepen 1907-08-ban, majd 1910-ben Iványi Grünwald Béla illetve Réti István korrigált neki. 1908-09-ben Firenzében G. Cassiolinál, 1909-10-ben Münchenben Balthasar Schmidtnél tanult. 1911-ben Párizsban rövid ideig A. Bourdelle, 1912-13 telén A. Archipenko növendéke volt. Bár úgy érezte, hogy sehol sem talált igazi mestert magának, a szobrászat minden technikáját kiválóan elsajátította, és művelte is. Kapcsolatban állt a radikális magyar értelmiség tagjaival, többükről később portrét is készített. 1919-ben tagja volt a művészeti direktóriumnak, és kinevezték az Iparművészeti Főiskola tanárává. A Tanácsköztársaság bukása után állásáról lemondott. 1920-ban Nagybányán, Pozsonyon és Rózsahegyen keresztül Bécsbe emigrált, ahova 1921-ben érkezett meg. 1922-23-ban egy éven át Berlinben élt, ahol 1924-ben a Der Sturmban volt kiállítása (Bernáth Auréllal). Itt bemutatott szobrai arról tanúskodnak, hogy ekkor a görög-római tradíció ellenében az Európán kívüli kultúrák és a kubizmus hatása nyomán kereste az emberábrázolás hitelesebb módját. 1923 júliusától élt ismét Bécsben, ahol fiatalkori barátja, Wilde János révén megismerkedett a bécsi művészettörténeti iskola képviselőivel, különösen jó barátságba került Hans Sedlmayrral. 1927-38-ig tagja volt a bécsi Hagenbundnak. 1932-35 között Moszkvában, majd 1936-38-ig ismét Bécsben, ezt követően Budapesten élt. Második házasságát Moszkvában kötötte, felesége lett a modellje 1936-tól kibontakozó, érett művészeti korszakának. A háború után a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1949-ben egykori barátja, Révai József miniszter azonnali hatállyal elbocsátotta, műtermét sem tarthatta meg. Ezután könyvillusztrálásból élt. 1956 novemberében agyvérzés következtében jobb oldala megbénult, beszéd képességét is elvesztette. Megtanult bal kézzel rajzolni és mintázni. Élete utolsó évtizedében készült művei az alkotószellem töretlenségét bizonyítják. Hagyatéka 1973-ban a szentendrei Ferenczy Múzeumba került. Műveit számos alkalommal mutatta be itthon és külföldön: 1916, 1918-ban az Ernst Múzeumban a Ferenczy család keretében, 1925-ben a Nemzeti Szalonban Ferenczy Noémival, nagyhatású gyűjteményes kiállítása 1959-ben volt ugyanott. Szerepelt a brüsszeli világkiállításon 1958-ban és a bécsi Künstlerhausban 1963-ban. Jubileumi tárlatát a Ferenczy Múzeum rendezte meg 1990-ben (A Ferenczy család). Petőfi szobrát felállították Gyulán, Quitóban (Ecuador), Milánóban és Ungváron. Számos díjat kapott, köztük Kossuth-díjat 1948-ban és 1965-ben.

Nagy Ildikó

Összegyűjtött írásai:

Írás és kép. Bp., 1961 (Genthon István tanulmányával, oeuvre-katalógussal).