Torzó (Torso)

leltári szám: 94.411.1.
méret: 26,5x15x13,8 cm

korszak: 1930-as évek
képzőműv. ág: szobrászat
műfaj: kisplasztika
technika: öntött
anyag: gipsz

Izmos női test torzója, mely csak a törzset mutatja, enyhén előre dőlő testtartásban.

A torzó új szobrászati műformaként, a 19. század végén jelent meg. Rodin tette elfogadottá, aki nem csak a torzónak, hanem magának a töredéknek is önálló művészi rangot adott. Létjogosultságát, vagyis azt, hogy az emberi test ábrázolásának csonkaságát ne érezzék visszataszítónak a nézők, az antik torzók elfogadása készítette elő. Feltétele volt, hogy az emberek tudatában a műalkotás tárgykaraktere háttérbe szoruljon a formakarakterrel szemben, és ezzel a torzók - egy lassú folyamat eredményeként - előkészítették az absztrakt szobrászat elfogadását is. A magyar szobrászatban a torzó viszonylag későn honosodott meg, és a két világháború közti években vált gyakorivá. Ferenczy Béni egyike volt azoknak, akik felismerték kifejező erejét és éltek is ezzel. (A műforma kialakulásáról és jelentőségéről tanulmányt is írt.) Torzói Maillol műveihez állnak közel, amennyiben ő is harmonikus metszéseket alakított ki, és egyes esetekben ugyanazt az alakot teljes és torzó formában is önálló műnek tekintette (Lépő nő,'1939', MNG, illetve ennek torzója, Szentendre, Ferenczy Múzeum). A jelen torzó történetét, készülésének körülményeit egyelőre nem ismerjük. Azt azonban látjuk, hogy ez a női test töredékes voltában is visszasugározza azt az "izgalmas erő"-t és "fegyelmezett összefogottság"-ot, amit Kassák Lajos oly találóan nevezett meg Ferenczy Béni művészete lényegeként.

Nagy Ildikó