Beck Ö. Fülöp fia. 1925-28-ig apja műtermében dolgozott. 1929-ben Kisfaludí Strobl Zsigmond növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Rövid ideig Bécsben Anton Hanáknál, majd 1930-ban Berlinben Georg Kolbe műtermében tanult. Berlinben kapcsolatba került a német avantgarde művészettel. 1934-től a KUT tagja, rendszeresen szerepelt kiállításaikon. Bekapcsolódott a baloldali illegális mozgalomba, 1944-ben álnéven élt. 1945-től fontos tisztségeket töltött be a képzőművészeti életben, egyik alapítója volt a Derkovits Kollégiumnak. 1949-ben Kossuth-díjat, 1950-ben Munkácsy-díjat kapott. 1953-tól a Nagy Imre körül tömörülő pártellenzék tagja, 1957-ben Párizsba emigrált. 1973-ban berendezte műtermét Clamart-ban. Beutazta, Európát, Amerikát, járt Mexikóban is. 1985-ben autóbalesetben halt meg. Hagyatéka részben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumba, részben Meudonba, a Városi Múzeumba került. 1935-től kezdve számos egyéni kiállítása volt, emlékkiállítása 1990-ben Székesfehérvárott, 1997-ben a párizsi Magyar Intézetben került sor. Magyarországon figuratív műveket készített, Párizsban az absztrakció felé fordult, de művei mindig megtartották a tárgyi utalásokat. Jelentős éremművész.

Nagy Ildikó