Bálványok és Démonok - Csók István (1865-1961) festőművész életmű-kiállítása
két helyszínen: Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola u. 10.) és Csók István Képtár (Székesfehérvár, Bartók Béla tér 1.)
Zártkörű megnyitó: 2011. április 16-án a Csók István Képtárban

A kiállítás megtekinthető: 2011. április 17-től október 2-ig

nyitva tartás:
hétfő 13-18, kedd-vasárnap 10-18 óráig
Húsvét vasárnap és hétfőn, valamint Pünkösd vasárnap és hétfőn zárva

A két kiállítási helyszínre közös belépőjegy van.
Belépti díjak:
Felnőtteknek: 1.900 Ft / fő
Felnőtt csoportos jegy (10 főtől): 1.500 Ft / fő
Diákoknak, nyugdíjasoknak: 1.000 Ft / fő
Diákoknak, nyugdíjasoknak csoportos jegy (10 főtől): 800 Ft / fő
Családi jegy (2 felnőtt és 2, illetve több gyermek esetén): 3.800 Ft

A székesfehérvári és megyei oktatási intézmények csoportjaia Fejér Megyei Önkormányzat és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkományzatának támogatásával a kiállítást ingyenesen látogathatják.

2011 tavaszán, Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény közösen ad otthont Csók István életművét reprezentáló nagyszabású kiállításának. Ilyen nagyságrendű tárlatra utoljára 1965-ben, tehát lassan fél évszázada került sor. Kiállításunk apropóját a festő halálának 50. évfordulója mellett az adja, hogy Csók István megyénk híres szülötte, s így a megyeszékhelyen különösen méltó a róla való megemlékezés. A Csók István Képtárban a művész akt- és nőábrázolásait, míg a Városi Képtárban tájképei és portréi legjavát mutatjuk be. A város idei legnagyobb szabású kulturális rendezvényét számos kísérőprogrammal kívánjuk még színesebbé, emlékezetesebbé tenni. Az életmű-kiállítás második állomása Székesfehérvár testvérvárosa, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum (Mikó-vár) lesz. (2011. október 14 - december 11.)

BÁLVÁNYOK ÉS DÉMONOK. Csók István (1865-1961) festőművész életmű-kiállítása

Csók István halálának 50. évfordulója alkalmából a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény közösen ad otthont a művész életművét reprezentáló nagyszabású kiállításának. Apropóját a jeles évforduló mellett az adja, hogy a művész Fejér megye híres szülötte, s így a megyeszékhelyen különösen méltó a róla való megemlékezés. Ilyen nagyságrendű tárlatra 1965-ben - tehát lassan fél évszázada - került sor utoljára Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Székesfehérvári életmű-kiállításán a festő több mint 110 alkotását, s emellett személyes tárgyait, bútorait is bemutatjuk. A rendezés fő szempontja Csók munkásságának különböző témakörökbe sűrített megjelenítése. A nevét viselő Csók István Képtárban a művész akt- és nőábrázolásait, míg a Városi Képtárban tájképei és portréi legjavát tekinthetik meg a látogatók. Kevéssé ismert művészettörténeti adat, hogy több festő kortársához hasonlóan Csók István is szívesen vette magát körül keleti tárgyakkal: kínai, japán és tibeti bútorokkal, kerámiákkal és bronztárgyakkal. A kiállítás egyik érdekessége, hogy e műtárgyakat a róluk készült festményekkel összefüggésbe hozva, egymás mellé helyezve állítja ki.
Noha Csók jó néhány műve a mai napig szerepel a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, életművének számos kiemelkedő alkotása nem hozzáférhető. Ezúttal olyan alkotások is láthatóvá válnak, amelyek évtizedekig múzeumi raktárak vagy magángyűjtemények rejtett kincseiként léteztek, így például a nagyméretű Nirvána, a Júda gyűrűje, az Honi soit quit mal y pense (Rossz az, aki rosszra gondol) vagy a nemrég felbukkant Tavasz ébredése. Szintén újdonság, hogy bemutatunk jó pár magántulajdonban lévő csodálatos darabot Csók kései, harmincas évekbeli, kevéssé ismert impresszionista időszakából. Kivételesnek tekinthető, hogy együtt látható a Züzü-ciklus, valamint a Thámár-képek több variációja. Tárlatunkra számos festményt és egyéb műtárgyat restauráltattunk, hogy e tárgyak az eredeti pompájukban kerülhessenek a látogatók elé.
Székesfehérvár idei legnagyobb szabású kulturális rendezvényét számos kísérőprogrammal kívánjuk még színesebbé, emlékezetesebbé tenni.

Csók István 1865-ben született a Fejér megyei Sáregresen. Hosszú életpályája bővelkedett a szakmai sikerekben: a híres firenzei Uffizi Képtár felkérte önarcképének megfestésére, számos díjat nyert festményeivel, 1920-ban elnökévé választotta a hazai művészeti élet legjobbjait tömörítő Szinyei Merse Pál Társaság, s élete végén munkásságát két Kossuth-díjjal is elismerték.
Csók István festészetének egyik legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy az általa felvázolt világ problémamentes, idilli. Témaválasztásai jól illeszkednek a századforduló azon "alternatív világaihoz", amelyek menedéket jelentettek a jelen hétköznapjaiból. Alkotásain visszatérő vezérmotívum a női akt, amely rendszerint önmagán túlmutató ideálok megtestesítője. Első sikereit a századforduló idején aratta naturalista népéletképeivel. Évekkel később tért vissza a népies témákhoz, amikor is felfedezte magának a délszláv sokác népcsoport színpompás viseleteit. A századvég festészetének egyik központi kérdése volt a polgári otthon eszményített ábrázolása. Csóknál ez részint a holland zsánerképekben, részint a családjáról festett, az impresszionista örökséget leginkább hasznosító életképekben jelent meg. Az egzotikus, távoli tájak kultúrája, izgalmasnak ígérkező világa a XIX. századi romantikusoktól kezdődően a XX. század elejéig lázban tartotta egész Európát. Ennek bizonyságai a korabeli műgyűjtemények keleti tárgyai, valamint a kelet vonzásáról tanúskodó képzőművészeti alkotások nagyszámú megjelenése. Züzü becenévre hallgató kislánya ihlette a magyar festészetben oly ritkán jelentkező gyermek-portré sorozatát. E képeken a gyermekkor, mint önálló és irigylésre méltó létállapot tűnik fel. Tájfestészetében újból és újból tetten érhető az impresszionizmus inspiráló hatása. Legszebb példái ennek az idillikus kertábrázolásai, és a Balaton vagy a tenger fenséges víztömegén megcsillanó fényjátékok.
Csók István nemzedékeken átívelő festői pályája meglepően egységes formát ölt, következetesen ragaszkodva ahhoz az elképzeléshez, hogy a festészet legfőbb hivatása élet ideálok vonzó megfogalmazása.
Bernáth Aurél így vallott festő kollégájáról: "Az általad teremtett szépség magában hordja a derűlátást és a mélységet, a művészet két ilyen tartalmának ritkán összeolvasztható fajtáját. Ezért örül mindenki, aki képeid elé kerül: ezért nem terhelődik meg a néző semmiféle fojtott vagy nyugtalanító érzéssel, s ezért marad emléke tartós."

A kiállítás kísérőprogjamjai

A Városi Képtár - Deák Gyűjtemény Freskós Termében a kiállítás időtartama alatt folyamatosan megtekinthető Basilides Ábris: Csók István portréfilmje (készült: 1955; 16'51").

Április 27-én, szerdán 16.30-kor
Csók István alkotói életútja
Előadó: Gärtner Petra művészettörténész
Helyszín: Szent István Király Múzeum - Rendház (Fő u. 6.)

Május 7-én, szombaton 15 órától 18 óráig
Züzü a vásznon, avagy a megfestett gyermekkor
A múzeumpedagógiai foglalkozás vezetője: Szirmai Nóra, Rosta Helga és Czinki Ferenc.
Helyszín: Városi Képtár - Deák Gyűjtemény

Május 19-én, csütörtökön 17 órakor
Hommage á Csók István - a Magyar Plakát Társaság szabadtéri plakátkiállítása
A kiállítást megnyitja: Jerger Krisztina művészettörténész
Helyszín: Városház tér

Június 18-án, szombaton délután és este: Múzeumok Éjszakája
Helyszín 1.: Csók István Képtár:
- Álom, álom, rémálom, avagy vámpírok és Báthory Erzsébet alakja Csók István festészetében
A családi délután vezetője: Szirmai Nóra, Rosta Helga és Czinki Ferenc
- Legenda vagy véres valóság? Báthory Erzsébet megítélésének változásai
Előadó: Dr. Demeter Zsófia történész
- Tárlatvezetést tart: Révész Emese művészet történész (indulás a Csók István Képtárból)
Helyszín2.: Városi Képtár - Deák Gyűjtemény
- Keretbe zárt álmok
A családi délután vezetője: Szirmai Nóra
- A tárlatvezetést követően borkóstoló a Freskós Teremben
- Szabadtéri koncert

Szeptember 10-én, szombaton 18 órától 24 óráig
Meghosszabbított nyitva tartás a kiállításban
Tárlatvezetés meglepetés vendéggel (indulás a Csók István Képtárból)

Szeptember 15-én, csütörtökön 9 órától
Kultúrtörténeti kitekintés Csók István festőművész pályafutására és korára
Tudományos konferencia művészettörténeti és kultúrtörténeti előadásokkal

Október 1-jén, szombaton 15 órától 18 óráig
Élet képek - élőképek, avagy a szénagyűjtéstől a házimoziig
A családi délután vezetője: Szirmai Nóra, Rosta Helga és Czinki Ferenc
Helyszín: Csók István Képtár

Tárlatvezetések, múzeumpedagógiai foglalkozások

Előre bejelentkezett óvodás és általános iskolás csoportok számára (12 éves korig) múzeumpedagógiai fogalakozásokat tartunk, egyeztetés alapján a nyitva tartási időn kívül is.
A foglalkozásokra a (22) 329-431 telefonszámon lehet be jelent kezni, legkésőbb a kívánt időpont előtti hét csütörtök délután 16.00 óráig.
Gyerekek számára (6-18 éves korig) készített kiállításvezető ingyenesen beszerezhető a helyszínen.
A múzeumpedagógiai foglalkozások és a tárlatvezetések díja (minimum 10 főtől): 300 Ft/fő

Szeretettel várjuk kiállításunkra és programjainkra!

Sajtófigyelő:

A szekesfehervar.hu híre: Már készülnek a fehérvári Csók István életműkiállításra
Gábor Gina: Züzü a lányává fogadta - Csók Istvánról mesélt a hagyaték jogutódja (2011. április. 02. szombat)
Bálványok és démonok - Csók István életmű-kiállítás (2011. 04. 11.)
a Fejér Megyei Hírlap írása: Gábor Gina: Szenzáció a Csók-tárlaton: látható lesz a restaurált Nirvána című festmény (FMH, 2011. április 12.)
a Fehérvári 7 Nap cikke: Londonból érkezett kislány portré, restaurált Nirvána (2011. április 15. 1., 4-5. o.)
Megnyitotta kapuit a Csók István életmű-kiállítás Székesfehérváron
Züzü a vásznon - családi délután a Városi Képtárban
A Népszabadság cikke: Cseri Péter: Leporolták a Nirvánát. Szenzációs Csók-tárlat Székesfehérváron. (2011. április 16.)

A kiállított művek tulajdonosai: Antal-Lusztig Gyűjtemény / Debrecen; Budapesti Történeti Múzeum - Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum / Budapest; Dr. Csók Sándor; Herman Ottó Múzeum / Miskolc; Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum / Budapest; Janus Pannonius Múzeum / Pécs; Kovács Gábor Gyűjtemény / Budapest; Magyar Nemzeti Galéria / Budapest; Móra Ferenc Múzeum / Szeged; Rippl-Rónai Múzeum / Kaposvár; Szent István Király Múzeum / Székesfehérvár; Dr. Csók Sándor és más magánszemélyek

Külön köszönet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak, a Kieselbach Galéria és Aukciósháznak és a Virág Judit Galéria és Aukciósháznak a műtárgy közvetítésben nyújtott segítségért.

Szekciók a kiállítás két helyszínén:
CSÓK KÉPTÁR
1. korai naturalista
2. korai szimbolista
3. önacrképek
4. Báthory és biblikus
5. Árkádia téma
6. Thámár és Júda
7. nagyvilági nő
8. Lidó képek
9. modell
10. vámpírok
11. Nirvána
12. az otthon nosztalgiája
13. sokácok

VÁROSI KÉPTÁR
1. az otthon tájai
2. a kert
3. romlatlan gyermekkor
4. Balaton képek
5. virágok emlékek

BÁLVÁNYOK ÉS DÉMONOK
Csók István egész festői életművét átszövi a nő alakváltozása. Szerepei, motívumai párhuzamosak a századforduló szimbolizmusában kidolgozott típusokkal. Műveiben felvázolja a bálványozott "tiszta nőt", az egyszerű falusi emberek életét, a szeretett hitvest, Árkádia örökifjú lakóit, másrészről a nő démon arcát, amely Báthory Erzsébet, Salome vagy Thámár kísértő érzékiségében ölt testet. Mindezen figurák összegzésére Csók a Nirvánában tesz kísérletet. A nő alakváltó jelensége évtizedeken átívelve, variációk és átiratok során át újra és újra visszatér festészetében. Gerő Ödön már 1905-ben pontos megfogalmazását adta ennek az érzékenységnek: "Az ő festészetének javatárgya az asszony, mint probléma. Az asszony, a ki uralkodik s nem tud a maga ura lenni, az asszony, a ki indulatokat gerjeszt, akaratot sorvaszt, sorsot irányít, tragédiákat érlel. Az asszony, a kit ősi időben jelképeztek legigazabban, a mikor megformálták a szfinx alakjában. Az asszony, a ki mindent magába foglaló rejtelmesség s a ki mégis külsősége folytán lett ideál."

EGY TISZTA HANG: A FALUSI IDILL
Csók István első, jelentős sikert elért festményei a franciás "finom naturalizmus" bűvöletében készültek. Mintaképeihez hasonlóan e művek témavilága is a parasztsághoz, a vidéki élethez kötődött. A korai naturalista életképek közös jellemzője, hogy rajtuk a falusi emberek hétköznapjai szelíd, békés idillben jelennek meg. A dolgozó ember éppúgy harmóniát sugároz, mint a munka fáradalmait kipihenő alakok. A mezei munkások a szántóföldet Árkádiává nemesítik, amelynek lakói a természettel összhangban találtak rá belső békéjükre. Hasonlóképpen eszményíti alakjait az Úrvacsora, amelyen az Istenbe vetett hit földöntúli harmóniával, békével tölti el a szereplőket. A városi civilizáció közegében e képtémák a "tiszta hangot" jelentették, egy vágyott létforma ideálképét.

"ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM"
Visszaemlékezéseiben ekképpen írta le Csók az első nagybányai nyáron született művét: "Melpomene tragikus verssorokat sugall a költőnek, ki a kép közepén levő kerek asztalra könyökölve, merengve nézi eltávozó ifjúságát." A Melankólia (más címeken: Pesszimizmus, Isten hozzád szerelem) a nőiség, avagy a szerelem kettős arculatát formálta képpé, azt a témát, amelyet évszázadokkal korábban Tiziano Égi és földi szerelem címen festett meg. A szellemi és érzéki létezés kettős vonzása Csók egész későbbi festői pályájának vezérmotívuma maradt, később a Nirvánán is visszatért. Ám Csók elégedetlen volt a gondolatilag túlterhelt allegóriával. Művét néhány nappal kiállítása előtt feldarabolta. Könyörtelen pusztítását csupán a kép egyetlen részlete, a csábító Vénusz aktja vészelte át. A teljes kompozíció rekonstrukciójának legfontosabb forrása egy monokróm festmény, amelyet Balassi Bálint "Az én szerelmem haragszik most reám" kezdetű költeményének illusztrálására készített 1902-ben. A téma 1900-ban festett, A tavasz ébredése címen kiállított változata már mellőzte a nyugtalanító kettősséget, rajta az égi és a földi szerelem egyetlen nőalakban egyesült: Vénusz immár győzedelmeskedett, ő maga az újjászületés, a tavasz és a fiatalság allegóriája.

SZENT ÉS PROFÁN: MÁRIA MAGDOLNA ÉS BÁTHORY ERZSÉBET
A Báthory Erzsébet huszonnégy négyzetméteres vásznának már terjedelme is jelezte Csók szakítását a bensőséges naturalista életképek világával. A sokkoló hatású mű hősnője az erdélyi fejedelemasszony volt, akit 1610-ben - a legenda szerint - fiatal lányok megkínzásának és meggyilkolásának vádjával állítottak bíróság elé. Benne a festő a századvég divatos "femme fatale" (végzet asszonya) figuráját keltette életre. A festmény kompozícióját és főalakját később újabb és újabb változatokban festette meg. Elkészültekor hatalmas felháborodást keltett, amikor egy "biblikus akttal", Mária Magdolna buján érzéki figurájával lépett a nyilvánosság elé. A prostituáltból Jézus követőjévé vált Magdolna alakjában Éva és Mária, a hetéra és a szent vonásai egyesültek. A testi gyönyörökre kísértő Vénusz és a perdita Mária Magolna 1902-ben új formát öltött Salome alakjában. Az ószövetségi hősnő a szimbolista művészet egyik kulcsfontosságú nőalakja volt, benne nyers valóságában öltött testet a halált hozó gyönyör, Eros és Thanatos kettőssége. Csók festménye egyéni módon ötvözte aktjában a titokzatos Szfinx és az életerőre szomjas vámpír nőtípusát.

BŰN ÉS GYÖNYÖR: THÁMÁR ALAKVÁLTOZÁSAI
Az ószövetségi Sámuel könyvének leírása szerint Thámárt, Dávid király lányát féltestvére, Amnon orvul tőrbe csalva meggyalázta, majd sorsára hagyta. A húgán elkövetett gyalázatot a lány testvérbátyja, Absalom megbosszulta, és megölette az erőszaktevőt. Csók a részleteiben híven követte az ószövetségi szöveget ("Vala pedig őrajta igen szép tarka szoknya"), de az eseménydús történésekből csak magát a hősnőt ragadta ki, száműzve képéről minden elbeszélő elemet. A bibliai háttér ismeretében a hamvas szépség kihívó érzékisége megtévesztő látszat, valójában bűn, bosszú és erőszak baljós forrása. Ehhez igazodva a festő modelljét tudatosan az orientalista festészetben gyakori pózba, a háremhölgyek, odaliszkák egyszerre kihívó és szemérmes testtartásában ábrázolta. Thámár alakját Csók az elkövetkező évtizedekben számos változatban újrafogalmazta. Különféle koloritban, ecsetkezeléssel megformált változatai úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egyazon dallamra költött zenei variációk. A Júda gyűrűje főalakja szintén Thámár, aki immár korán özvegységre jutott. Félvén az élete végéig tartó özvegyi sorstól, cselhez folyamodott. Magát elfátyolozva, parázna nőként elcsábította apósát, Júdát. Szolgálataiért cserébe a férfi gyűrűt adott zálogul, Thámár így szerzett bizonyságot arra, hogy Júda ejtette teherbe. Csók festményének középpontjában az egyesülés és megfoganás eufórikus örömében tobzódó érzéki asszony alakja áll.

TAVASZ ÁRKÁDIÁBAN
A századforduló úgy tekintett a Theokritos által megénekelt Árkádiára, mint a boldogság elveszett szigetére. A pasztorálék és bukolikus költemények a századvég festészetében új életre keltek, bennük a kortársak a természeti lét archaikus teljesség élményét lelték fel. Csókot az ifjú hazai modernekkel, a Nyolcak körével párhuzamosan kezdte el foglalkoztatni a téma. A Tavasz (Schiffer-pannó) Schiffer Miksa mérnök, vállalkozó villáját dekorálta. A megrendelő egységes, modern szellemiségű enteriőrt alakított ki. Az együttes része volt Csók Árkádia-kompozíciója mellett Iványi Grünwald Béla és Rippl-Rónai József jelenete, Kernstok Károly falképe és üvegablaka, valamint Fémes Beck Vilmos szobraival díszített kút. A női hálószobában elhelyezett kompozíció színtere a Balaton partja, középpontjában az ifjúságot és újjászületést jelképező virágzó fa áll, amelynek tövében pihenő nőalakok hevernek. A természeti ösztönlét megtestesítői mellett divatos párizsi ruhában egy nagyvárosi dáma tűnik fel. Az Árkádia-téma már némiképp ironikus hangú változata a Mulató társaság pávával, amely elődjéhez hasonlóan magánmegrendelésre készült, Grünwald Vilmos Andrássy úti villája ebédlőjének díszítésére. Színtere a Tavasz-jelenethez hasonlóan a Balaton öble, témája pedig a rokokó óta kedvelt "mulató társaság a szabadban" modernizált változata. A századforduló japanizáló európai művészetében közkedvelt páva hagyományosan a halhatatlanság szimbóluma, de negatív értelemben a gőg és hiúság megtestesítője is. Csók előadásában az anyagi jólét áldásaiban dúskáló ledér társaság kíséretében pompázik.

A PÁRIZSI NŐ
Szemben a férfit elemésztő "végzett asszonya" típussal, Csók festészetében önálló alakot öltött a nagyvárosi modern asszony, a "párizsi nő" (parisienne). Feleségét visszatérően ebben, a minden ízében nőies, nagyvilági szerepben örökítette meg. Az ekkor alig húsz éves Nagy Júliát a festő egy véletlen találkozásnak köszönhetően még a Római-fürdőnél ismerte meg 1902-ben. Hitvese annak ellenére követte a festőt Párizsba, hogy rangon aluli házasságát (apja a Schlick-gyár főmérnöke volt) családja nem támogatta. Júlia - tragikusan korai haláláig - a festő legkedvesebb modellje volt. Jellegzetes arcvonásai Csók valamennyi nőalakján visszatértek. Boákba burkolózó, széles karimájú kalapok mögé rejtőző, nyúlánk alakja néhol tavasz-istennő, másutt bálkirálynő szerepében jelent meg, megint másutt az otthon csendjében ülve. Fekete selyemruhába öltözött, vörös korlátnál álló, festőileg virtuózan megfogalmazott korai portréján az elegáns párizsi nő típusát testesíti meg. Ugyanebben a szerepben tűnik fel (a sokác dadus kísértében) Züzü első sétáját megörökítő képen, majd a Schiffer-villa pannóján. Másutt vérbeli impresszionista fény-szín játék középpontjában bukkan fel, mint az 1906-ban festett Párizsi szalonban elegáns modellje.

A MEGTALÁLT PARADICSOM: SOKÁCOK
Pályája kezdetén a népi figurák Csók festészetében a romlatlan, gyermeki tisztaságot testesítették meg. A sokácok nőisége ezzel szemben már nagyon is tudatos, színpompás ruházatuk kihívó. Első sokác-tárgyú képeit Csók Öcsényben 1902 nyarán festette, de a motívum még évekig visszacsalogatta a vidékre. Párizsi évei alatt a nyarakat rendszeresen a Sárközben töltötte, de festett Mohácson, Nagybodolyán és Darázson is. Kezdeti kompozíciói viseletettanulmányok voltak, majd ezeket követték a több alakos életképek, mint az Ocsényi keresztelő. Az áttörést az 1907-es esztendő hozta meg, amikor megszülettek az első olyan kompozíciói, amelyek sikeresen ötvözték a modernizmus oldott, színes formavilágát a néprajzi motívum eredendő színességével. Képei továbbra is egyfajta árkádikus idillként tükrözték a sokácok mindennapjait, modelljei kizárólag szépséges fiatal lányok voltak, akik többnyire édes semmittevésben süppedtek bele a délvidék buja vegetációjába. Csók sokác-utópiáját hasonló eszmények ihlették, amelyek Gauguin tahiti vagy Matisse algíri fantazmagóriáit. A Rózsaszín malom cifra ruhás leányainak derűs alakja újfajta történeti dimenzióban, a malom és a folyót szelő gőzhajó ipari vívmányaival együtt bontakozik ki. Az Alvó sokác parasztasszonyon Csók végre gátlások nélkül hódolhatott legfőbb szenvedélyének a színnek, hiszen tárgya csak apropó egy vad és valóban modern festői kísérletnek. A Sokác temetés (Darázsi temetőben) pedig a halotti rítus helyi tradícióját archaikus képi renddel társította.

KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT: NIRVÁNA
A korszak szimbolista alkotói egyre erősödő igénnyel fogalmazták meg filozofikus, vallásos, morális alapokon nyugvó művészet iránti vágyukat. 1890 körül Párizsban ismerkedett meg Mednyánszky László révén a teozófus Blavatsky írásaival, majd André Chevrillon, az Indiát megjárt író, filozófus ismertette meg a buddhizmus tanaival. Csók István leginkább Mednyánszkytól nyert ösztönzést: "Tudása, olvasottsága elütő minden másétól. A hindu és spiritiszta tanokkal ő ismertetett meg bennünket oly vonzó és érdekfeszítő modorban, melynek lehetetlen volt ellenállni" - emlékezett vissza később önéletrajzában. Maga a nirvána szó jelentése "kialvás", "kioltás", a buddhista és a hindu gondolkodás célfogalma, a vágyak, a léthez való kötődés teljes megsemmisítése. A keleti gondolkodás lényegeként, a nirvána a tökéletes vágytalanság állapota, amely a festményen a központi Buddha-alakban ölt testet.

KELETI TÁRGYAK CSÓK ISTVÁN FESTÉSZETÉBEN
Alig ismert művészettörténeti adat, hogy Csók István - több festő kortársához hasonlóan - szívesen vette magát körül keleti tárgyakkal. Kínai, japán, tibeti, indiai, perzsa tárgyak, bútorok, kerámiák, bronzok, fametszetek és festmények egyaránt előfordultak környezetében: műtermében és lakásában. Keleti tárgyait festményein is megörökítette.
Párizsi és müncheni évei alatt ismerhette meg az egyre divatosabbá váló keleti művészet európai gyűjteményeit. A francia fővárosban Csók maga is szívesen vásárolt keleti tárgyakat, s ebben szerepe volt annak a divatnak is, amely a századelő Párizsában az idegen kultúrák felé fordította a művészek figyelmét, forrást, megújulást keresve az európai képző- és iparművészetnek. Az 1890-es években tűnnek fel Csók István festményein az első keleti tárgyak. Különösen gyakran örökítette meg kínai bútorait: a hosszú élet írásjegyével díszített, áttört faragású kínai karosszékét (Nő enteriőrben sárga függöny előtt, Akt kínai székkel). Külön csoportot alkotnak kizárólag keleti tárgyait ábrázoló képei. Kínai plasztikái közül a porcelánszobrokat láthatjuk több alkotásán is: nagypocakú, ülő, Nevető Buddha szobrát vagy a lótuszvirágos vázát magához szorító szerencsefiúcska alakját (Csendélet Buddhával, Kis Buddha szobor). Keleti tárgyainak javát Csók István halála után leánya, Csók Júlia a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumnak ajándékozta.

VÁMPÍROK
Csók megfordítja a vámpírok szokásos "nemi szerepeit", amikor műve középpontjába a tehetetlen férfit hatalmukba kerítő, vérszomjas és kéjsóvár vámpírnőket állítja. Romantikus előképeitől eltérően jelenetét nem burkolja az éjszaka sötétségébe, hanem a ragyogó tavaszi napsütésbe, burjánzó természeti környezetbe helyezi. Festőileg virtuóz, koloritjában hedonisztikus, életerőt sugárzó művét francia kritikusa, Arséne Alexandre egyenesen úgy aposztrofálta, mint "egy újfajtájú allegóriáját a szerelemnek". A századvég szimbolista irodalmában elterjedő női vámpírok megjelenésével a mítosz mindinkább erotikus töltést nyert, mint a férfi-nő kapcsolat, a szexuális birtokbavétel, a férfi életerejét kiszipolyozó nő leleplező szimbóluma kapott új jelentést. A Párizsban kidolgozott képre minden bizonnyal hatással volt a vámpír-divat újabb hulláma. Ennek elindítója a műfaj mai napig leghíresebb darabja, Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című regénye, amelyet már megjelenését követő évben lefordítottak magyarra. A magántulajdonban lappangó végleges mű itt kiállított vázlatai jól tükrözik, hogy Csók bővérű, szabad festőiségében miként hasznosította a kortárs expresszionizmus törekvéseit.

AZ IMPRESSZIONISTA CSÓK ISTVÁN
Csók impresszionizmusa kettős arculatú: egyrészt francia elődeihez hasonlóan Csók festészete is ezer szálon kötődik saját jelenéhez, hétköznapi környezetéhez. A Züzü-ciklust éppen közvetlen, intim hangneme emeli ki kortársai művei közül. A Margithíd látképei méltó párdarabjai Monet és társai párizsi vedútáinak. Másrészről az impresszionistákkal rokonítja Csókot világos koloritja, oldott ecsetkezelése, amely éppen kései, a téma szimbolikus kötöttségeitől megszabadult tájképein és virágcsendéletein bontakozik ki a maga pompájában. Ám ami a leginkább "franciássá" teszi festészetét, az a kései művek töretlen derűje, amely eltökélten kizárólag az élet napos oldalát kívánja festménnyé formálni. Ezt az életörömöt csodálták benne kortársai is. 1955-ben, kilencvenedik születésnapján e szavakkal köszöntötte festőtársa, Bernáth Aurél "nem tudok Rád szebb hasonlatot mondani, mint Petrovics Elek: ŤTe vagy az ország virágzó fája.ť Ha pedig virágzó fa vagy, akkor barack vagy. Egy kis göcsörtös barackfa, mely, bár alacsony, mint Te, de virágzásában egy egész domboldalt képes egyedül is beragyogni."

AZ OTTHON TÁJAI
Csók élete végéig erősen kötődött szülőföldjéhez és családjához, párizsi évei alatt hosszú levelekben számolt be mindennapjairól és nyaranta visszatért a szülői házba. Noha születését a sáregresi református anyakönyvbe jegyezték be, gyermekéveit a szomszédos Pusztaegresen töltötte, bátyja és leánytestvérei körében. Mikor nyolcvanadik életévéhez közeledve visszaemlékezéseinek megírásához kezdett, érzékletes képekben elevenítette fel gyermekévei idillikus színterét: "Zúgó patak fölé épített malom, körülvéve fűz- és jegenye- és nyárfákkal, melyet a varjúk éjszaka Grand Hotelnek használtak". A dunántúli dombok távolban felsejlő szelíd lankái, a gyümölcsökkel teli kert illata, a zizegő vízparti nádas susogása és a végtelennek tűnő virágos rétek színei festészetének soha ki nem apadó, ihlető forrását jelentették. A pusztaegresi táj részleteit megörökítő képei a legkorábbi ismert munkái közé tartoznak. A barbizoni tájfestészet "intim naturalizmusának" hatását mutató kompozíciókat nem kiállításra, hanem saját örömére festette.

A KERT: A CSENDES ÉLET ESZMÉNYE
Idővel Csók a vágyott harmóniát mindinkább a természet színpompás látványában lelte meg. A jellemzően szecessziós motívum, a virágzó fa már a századfordulón foglalkoztatta. Az ekkor festett dekoratív virágzó bodzafák később mindinkább oldott, fényteli látványfestészetté érettek. Csók legszebb késői tájképei és zsánerjelenetei Pusztakengyelen születtek. Ungár György és Lederer Anna meghívására a festő 1934 és 1944 között rendszeresen a Törökszentmiklós melletti község kastélyában töltötte a nyarakat. Az Ungár-Lederer családhoz fűződő szoros baráti kapcsolatait jelzi színpompás önarcképe, amelyet a ház úrnőjének a kert rózsalugasában kézimunkázó alakjával együtt idézett meg "emlékül" a kengyeli szép napokra.

AZ ÁRTATLANSÁG KORA: ZÜZÜ-KÉPEK
Csók egyetlen gyermeke, Júlia 1909 karácsonyán született Párizsban. A Züzünek becézett kislány szinte születésétől fogva apja legfőbb múzsája volt. A hozzá kötődő képek idővel a 20. századi magyar festészet legjelentősebb gyermekportré ciklusává váltak. A Züzü első sétáján együtt vannak mindazok, akik Csók számára ekkor különös értéket jelentettek: a mohácsi Duna-parton babakocsiban újszülött lánya, oldalán két "világrend" szépségei, a sokác parasztasszony ünnepi és a festő felesége divatos párizsi ruhájában. A Züzü a kakassal különös kettőse felborítja a megszokott tér- és arányrendszert, méreteiket nem természetes arányok, hanem a gyermeki gondolkodás logikáját imitálva építi fel. Hasonlóan a személyes élmény vagy emlékkép pillanatnyi impresszióját formálja képpé a Züzü karácsonya vagy a Züzü táncol. Egyiken a feldíszített karácsonyfa varázslatos jelenése, másikon a műterembelső képekkel zsúfolt birodalma nyújt hátteret a gyermeki játéknak. A közönség körében is nagy sikert aratott kompozíciók nyomán Csók 1932-ben litografált sorozatot adott ki.

FÉNY-SZÍN LÁTOMÁSOK: BALATON- ÉS LIDÓ KÉPEK
Csók felszabadult festőisége Balaton-ciklusában mutatkozik meg a maga teljességében. A század első éveitől töltötte a nyarakat a Balaton déli kapujának tartott Balatonaligán, amelynek meredek partszakaszáról teljes pompájában tárul fel a tó nagyszerű látványa. Csók e témában szabadon érvényesíthette eredendően impresszionista vénáját, tárgyában a tiszta fény-szín játékok, finom valorök és érzékeny reflexek örökös változását kutatva. Szüntelen, változatok, átiratok és variációk sorában költötte újra a Balaton képét, különféle évszakokban, napszakokban vizsgálva a tó folytonosan alakuló felszínét. Mindeközben a családjával gyakorta vízparton nyaraló festő rátalált a strandéletképek témájára is. E művek kezdetben az olaszországi Velence hírneves Lidójához kötődtek. A strandolás újdonság volt a századfordulón, a szabadban való fürdőzés, napozás szokása csak ekkor vált általánossá. A francia és olasz példa hatására, a természetes életmód divatját követő strandolók kezdetben zárt fürdőruhában lubickoltak a vízben vagy napoztak a homokos parton. Változást e téren a század második évtizede hozott: a tízes évektől mind népszerűbb lett a strandolás és napfürdőzés, ezzel párhuzamosan mind lengébbé váltak a fürdőruhák is. Csók tízes évektől festett fürdőképei szorosan összefüggnek a strandolás újszerű divatjával. A nyári napsütésben gondtalanul pihenő alakjai egy olyan korszerű és modern életmintát közvetítettek, ami a szabadidő eltöltésének természetes, fesztelen, társasági módját tükrözte.

"ÉDES SEMMITTEVÉS"
A Dolce far niente (Édes semmittevés) gondos aprólékossága klasszikus mestereket idéz: a bájos hölgy és környezete 17. századi holland zsánerképek mintáját követi. Noha a műkritikusok értetlenül és fanyalogva fogadták e túlzottan is közönségbarát művet, a képtípus mégis telitalálatnak bizonyult, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy Csók élete végéig festette holland-típusú, "a lá Miéris" zsánerképeit. Kiváló érzékkel élesztette újjá azt az eszményi polgári milliőt, amely Vermeer van Delft vagy Pieter de Hooch képei nyomán vált ismertté. Jellegzetes prémes kabátkába öltöztetett női ideálképmásai gondtalan semmittevésben élvezik ifjúságukat és a jólét adományait.
E festményeken a bájos nőalakok hagyományos női szerepekben, az otthoni munkálkodás békés perceiben jelennek meg.

A kiállított művek jegyzéke


A Csók István Képtárban:

Szénagyűjtők, 1890 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A Szénagyűjtők mellőz minden elbeszélő elemet, egyedüli történése a festői részletekben zajlik. Érzelmeket nem a szereplők gesztusai keltenek, hanem a tárgyak és emberek nyugalommal átitatott puszta jelenléte, a frissen kaszált fű érzéki megformálása, a ropogósra keményített vászonruhák anyagszerű megjelenése. Csók francia mintaképek nyomán lemond a formáknak plasztikus térbeliséget adó fény-árnyék ábrázolásáról, egész kompozícióját egységes, természetes megvilágításba helyezi. Olyan világot örökített meg e korai életképén, amelynek egykor ő maga is része volt. A széna begyűjtését apja irányította a birtokon, modelljeit pedig gyermekkori játszópajtásai (Kajner Böske, Bíró Lidi, Pákozdi Jóska) közül választotta.

"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Úrvacsora), 1890 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A kép színtere a pusztaegresi református templom, amelynek dísztelen belső terét Csók egy előzetes tanulmányban is felvázolta. Fekete-fehérre hangolt színskálájával, visszafojtott érzelmi töltésével a "finom naturalizmus" elmélyült, komoly líraiságát a festő e művén emelte a legmagasabb fokra. Éppoly puritán, mint a református templom gyöngyházszínű, szórt fénnyel átitatott belső tere. A festmény voltaképpeni tárgya az úrasztalához járuló fiatal lányok áhítatának bemutatása. Megjelenítésük mentes a századvégen divatozó etnográfiai tablók látványos hivalkodásától. Misztikum helyett tárgyilagos elbeszélés jellemzi.

Árvák, 1891 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Az Árvák első változata, amelyen még egy szellemalak is szerepelt, még telve volt misztikával. Ezt formálta át a művész olyan jelenetté, amelynek egyedüli tárgya egy bonyolult érzelmi állapot kidejezése, a gyász lett. Szemben a népéletképek érzelemmenetességével, az Árvák a századvég szentimentalizmusával rokon, a látványt meghatározó derengő hajnali, kékes fény pedig a szimbolizmus gyakran monokróm, spirituális képzettársításokat keltő színvilágával párhuzamos. Festőileg mindez éles váltást jelentett a szórt fényű plein air kompozíciók után, Csók emlékezései szerint az Árvák kékes fénye valódi divatot teremtett a müncheni és pesti kiállítótermekben.

Krumplitisztogatók, 1889 (Fővárosi Képtár, Budapest)
A Krumplitisztogatók a naturalista sorozat legkorábbi darabja, amely gyors sikert hozott az ifjú Csók Istvánnak, hiszen az 1889-es párizsi világkiállítás zsűrije dicséretben részesítette alkotóját.

A cselédszerzőnél, 1892 (Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest)
A Cselédszerzőnél hangsúlyozottan a festő saját jelenében játszódó, karakteres társadalmi típusokat, nagyvárosi jelenetet örökít meg. Itt a korábbiaknál nagyobb gondot fordított az emberi sorsok megformálására: a munkára várók passzív csoportjától és a nincstelen asszonytól a lecsúszott dámáig. Eltérően belga vagy francia kortársaitól Csók mellőzött művéből minden közvetlen társadalomkritikát és a kívülálló tárgyilagos szemszögéből vázolta fel témáját.

Vénusz, 1898 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)
A Melankólia címen ismert, szétdarabolt ifjúkori főmű fennmaradt töredéke, amely mai alakjában is sokat elárul az egykori mű festői kvalitásáról. A Nagybányán, egy futórózsával beborított pavilon árnyas menedékében festett kép modellje Elvira, egy "vereshajű, piszerorrú, nevetőszemű szemérmetlenség" volt. Emlékirataiban később Csók így idézte fel művét: "Jobbfelül a lány világos tónusa arra volt jó, hogy meglegyen a szükséges egyensúly a baloldalon levő, hárfapengető komor, lilaruhás női alakkal. Melpomene tragikus verssorokat sugall a költőnek, ki a kép közepén levő kerek asztalra könyökölve, merengve nézi eltávozó ifjúságát."

A tavasz ébredése, 1900 (Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest)

"Az én szerelmem haragszik most reám", 1902 (Illusztráció Balassi Bálint verséhez) (Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest)
A festmény reprodukciója a Remekírók Képes Könyvtára című sorozatában, a régi magyar költészetet bemutató kötetben jelent meg. Az eredeti kompozíciót Csók némiképp megváltoztatta, s a távozó ifjúságot-szerelmet megszemélyesítő nőalakot bő fehér ruhába öltöztette. Eltéréseik ellenére mindkét kép tárgya a morális választás: döntés az érzéki örömök és a szellemi alkotás közt.

Műteremsarok, 1905 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Csók képe első pillantásra egyszerű műtermi zsáner, amely az alakok különleges beállítása révén mégis a festészet allegóriájává nemesedik. Alkotásával a festő egy több évszázados képi hagyományt követ, amikor saját önarcképét tükörképként jeleníti meg, hiszen a tükör a képalkotás-utánzás ősrégi szimbóluma. A merész rövidülésben ábrázolt akttal Csók festői tudása legjavát nyújtotta. A tükörkép által a festői szépséget megtestesítő akt és a teremtő művész egy térben, de a valóság eltérő síkjain jelenik meg.

Az Úr asztala, 1890 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Előzetes helyszíni tanulmány az Úrvacsora című műhöz.



Salome, 1901 (Magántulajdon)

Önarckép, 1912 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)
Csók nemzetközi festői elismerését bizonyította, hogy 1912-ben az Uffizi Képtár önarcképgyűjteménye az ő képmását is megrendelte. Ahogy korábban a Műteremsarok esetében, Csók ismét a női aktok összefüggésében értelmezte munkásságát. Önportréja mögé Bálványok című munkáját helyezte, amelyen egy Szent Genovévát ábrázoló színes üvegablak előtt kínai széken ülő akt jelenik meg.



Madonna (Patrona Hungariae) (Magántulajdon)

Bűnbánó Magdolna, 1898 (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

Báthory Erzsébet (vázlat), 1920 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Emlékirataiban a festő így összegzi képe cselekményét: "Rajta tomboló, üvöltő vad vénasszonyhad küzd egy vöröshajú lánnyal, ki borzalmasan védekezik, hogy egy csomó hóban fetrengő, előzőleg már agyongyötört lány közé ne kerüljön, kiket épp most öntöztet le jeges vízzel a ház úrnője, ki magánkívűl a gyönyörtől, kéjes mosollyal az ajkán trónol mind e rémes zűrzavar fölött." Csók látszólag hagyományos történeti kép megfestésére vállalkozott, a históriai tényeknél azonban jobban érdekelte a szadista hajlamú úrnő lelki kórképe és az erotikával vegyülő testi szenvedés anatómiája. Kortársai éppen pontos lélektani elemzését tartották legfőbb erényének, ám a hazai ezredéves ünnepségek hivatalos tárlatán nem kaphatott helyet az extrém históriai jelenet. Dacára minden külföldi elismerésnek, a magyar állam csak késve vásárolta meg Csók vásznát és akkor is a szegedi majd a székesfehérvári múzeumba "száműzte". Vándorlásának utolsó állomása az újonnan épül Kultúrház (a mai Csók István Képtár) volt, ahonnan 1944-ben nyomtalanul eltűnt.

Báthory Erzsébet (vázlat), 1925 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Báthory Erzsébet (vázlat), 1925 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Mulató társaság pávával, 1916 (Dr. Csók Sándor tulajdona)

Tavasz. (A Schiffer-villa pannója), 1912 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Szántás (Tavasz-allegória), 1905 körül (Magántulajdon)

Vázlat a Schiffer-pannóhoz, 1912 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Thámár, 1902 körül (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

Thámár, 1918 (Fővárosi Képtár, Budapest)

Thámár (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Thámár (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Thámár, 1932 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Júda gyűrűje (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Párizsi hölgy, 1908 (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Juda gyűrűje, 1928 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Vámpírok (vázlat), 1907 körül (Magántulajdon)

Vámpírok (vázlat), 1904 (Magántulajdon)

Vámpír (tanulmány), 1910 körül (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)



Nirvána, 1907-1960 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A kép restaurálását a Magyar Nemzeti Galéria restaurátorai végezték.

Nirvána (tanulmány), 1907 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Nirvána (tanulmány), 1907 (Magántulajdon)

Amitábha, festett tibeti tekercskép (Kelet-Tibet), 19. század (Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest)



Vetkőző modell (Dr. Csók Sándor tulajdona)

Fekvő nő (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Nő enteriőrben sárga függöny előtt (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

Akt a fekete szék mellett, 1909 (Magántulajdon)

Kis Buddha szobor, 1914 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Csendélet Buddhával, 1937 (Magántulajdon)

Vénusz lepellel, 1925 (Magántulajdon)



1. Bronz váza talapzattal (indiai), 19. század
2. Fo-oroszlán pár hátán gyertyatartóval (kínai), 18. század
3. Bronz harang faállványon (kínai), 19. század
4. Támlás szék pár berakásos háttámlával (kínai), 19. század vége
5. Karosszék háttámláján a hosszú élet írásjegyével (kínai), 19. század vége
6. Kerek asztal márvány betétlappal (kínai), 19. század vége
7. Szerencsefiú kezében vázával és lótusszal (kínai), 18. század eleje
8. Shouxing szarvasháton (kínai) bronzszobor, 19. század
Shouxing: kínában nagy tiszteletnek örvendő taoista istenség, a hosszú élet csillagistensége.
9. Nagyméretű váza (japán), 19. század
10. Egyszarvún ülő szakállas férfi (kínai) bronzszobor, 19. század
11. Vörösréz lámpatest (indiai), 19. század
12. Madár alakú füstölő (japán) bronzszobor rekeszzománccal, 19. század
13. Táncoló alak (kínai) (bronzszobor, 19. század)
Taoista figura kezében lopótökkel
14. Elefánton ülő Kannon (japán), 19. század
15. Ülő Buddha (kínai), 19. század
16. Ülő Buddha (kínai), 18. század
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest



Tulipános láda, 1910 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A festő emlékirataiban és levelezésében számos alkalommal kitér e műre, festészete fordulópontjaként értékelve azt. Elmondása szerint a festett ládát a szülői ház padlásán fedezte fel és onnan vitte magával Párizsba, ahol letisztogatva csodálattal fedezte fel égő, eleven színeit. Csók a láda tetejére állított, népviseletbe öltöztetett sárközi baba és a festett korsók színes virágcsokrainak együttesével merészen síkszerű, kompozíciójában a gyermekrajzok lényegretörő szerkesztésmódját és szertelen színességét idéző művet alkotott. Legfőbb festői erénye abból fakadt, hogy a népi díszítőművészet dekoratív szemléletét nem külsődleges eszközként használta, hanem saját képi rendjére alkalmazta. "Olyan érzéssel kell megalkotnod egy képet, a milyennel, mondjuk őcsényi Lovas Évi állítja össze az ő ünneplő köntösét! [...] A hogy, többnyire fekete alapon, el van osztva Évi köntösén a sok ragyogó pompájú színfolt: éppen úgy kell vászonra vinni, a képre adni annak csodás összhangját." - összegezte Csók új festői programját.

Őcsényi menyecske, 1902 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Keresztelő Őcsényben, 1902 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Sokác lány a Dunánál, 1905 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Parasztleány (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Alvó sokác parasztasszony, 1907 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Sokác temetés (Darázsi temetőben), 1909 (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
A Sokác kereszt szigorú szimmetriája már kompozíciója révén is archaikus hatást kelt. Az áhitatos temetői rítust Csók szertelen színmámorba oldja, harsogó színeivel keltve életre a hímzett szűrbe öltöztetett kőkeresztet, ami új alakjában már egyfajta barbár, mágikus szertartás középpontjává válik. "A darázsi temetőben" nem is akar kép lenni, csak egymás mellé helyezett foltok arrangement-ja; a szín - a csupa erősen hangsulyozott lokális szín - arra való csupán, hogy a mindent kifejező, még plasztikát is éreztető vonal kifejező erejét segítse" - helyezte el a kompozíciót Rózsa Miklós a legújabb festői törekvések körében.

Rózsaszín malom, 1909 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Pihenő sokácok (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)



Irmuska, 1895 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Garay Zsuzsa arcképe, 1895 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Felesége kék ruhában, 1905 körül (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Felesége arcképe (piros korlátnál állva), 1905 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Párizsi hölgy, 1908 (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Párizsi szalonban, 1906 (Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest)



Dolce far niente (Édes semittevés), 1920 körül (Kovács Gábor Gyűjtemény, Budapest)

Reggelinél, 1902 (Antal-Lusztig Gyűjtemény)

Varró nő (prémes mentében), 1905 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)






A Városi Képtárban:


A malompatak, 1887 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Kisfaludy Stróbl Zsigmond: Csók István mellszobor

A cecei kert (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Malomrét Sáregresen, 1897 (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)



Virágzó rét, 1937. (Magántulajdon)

Virágzó repcetábla, 1939. (Magántulajdon)

Bodzafa, 1909. (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Bodzafa II. (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)

Keresztapa reggelije, 1932. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Gellérthegy télen, 1913 körül (Magántulajdon)

Virágzó barackfa, 1939. (Magántulajdon)

Önarckép kertben, 1938. (Magántulajdon) (A mű restaurálását a Nemes Galéria támogatta)

Tél a tavaszban, 1913. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Cséplőgépek a majorságban, 1938. (Magántulajdon)



Züzü táncol, 1914 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü az ablakban (Magántulajdon)

Kislány portréja, 1923. (Magántulajdon)
A festmény modellje Réthi Vera, Réthi Zsigmond műkereskedő örökbefogadott leánya. Csókot a családhoz baráti szálak fűzték, melyet a kép részletei is megőriztek. A festő kamasz lányát Réthi Zisgmond angol anyanyelvű felesége tanította angolra. A portré hátterében, a díszes függöny szegletében a közös tanulás bensőséges jelenete sejlik föl. A négy év körüli kislány beállítása, pompás festői megfogalmazása egyértelműen utal Csók klasszikus előképére, Diego Velazquez Margerita infánsnőről festett barokk portrésorozatára.
A kép Magyarországra szállítását a Multicont Zrt. és a Pepper Art Projects támogatta

Züzü a kakassal, 1912. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A kép meseszerű együttesét valóságos események ihlették. Csók Júlia elbeszélése szerint: "Cocót húsvéti lakomának vásárolta eredetileg a piacon anyám. Apámnak megtetszett a szoborszépségű állat. Ahová tették, mozdulatlanul ott maradt. Igazi modell volt! Ha elfáradt, leengedte farktollait. Ilyenkor apám odanyúlt, s megcsiklandozta ecsetjével, s Cocó tűrt tovább".



Züzü a karácsonyfa alatt, 1914. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü a bölcsőben, 1912 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü első sétája, 1910 körül (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

"Hiszek Magyarország feltámadásában!", 1925. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Züzü nemzeti viseletbe öltözött, szuggesztív képmása több mint a szeretett gyermek remekbeszabott portréja, a maga idejében alig burkolt politikai demonstráció volt. A festmény egykorú kiállításokon viselt címe Papp-Váry Elemérné "Nemzeti Hiszekegy" -ének sorait idézte, azt a költeményt, amely a két háború között nemzeti imádságként emlékeztetett a trianoni veszteségre. Csók festménye a címadáson túl nem használ közvetlen politikai, történeti utalásokat, csupán a viharos háttérrel és a fiatal lány nemzeti viseletével utal a közös megpróbáltatásra. A kép párdarabját Csók 1927-ben a trianoni békeszerződés revíziója mellett állást foglaló angol főnemesnek, Lord Rothermer-nek ajánlotta.



Züzü olvas, 1923, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü a kertben, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü és Cocó, 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü karácsonya, 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü beteg, 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü táncol, 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü a kocsiban, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Züzü (magyar ruhában), litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Tavasz a télben (Züzü tanul), 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Népszínház utca (Pihenés), 1932, litográfia (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Utolsó tájkép (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Szivárvány a Balaton felett, 1930. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Balaton, 1929. (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Balaton (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)


Balatonpart (Akarattya), 1932. (Herman Ottó Múzeum, Miskolc)

Ködös balatoni táj (Felhős ég), 1929. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Aligai marhalejáró, 1922. (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)
Ybl Ervin - aki magángyűjteményében őrizte Csók Aligai marhalejáró című tájképét - így jellemezte a festő balatoni tájait: "Itt nincs semmi határozott forma, csak víz és lég; változó színjátékaiknak Csók tökéletes szabadsággal áldozhatott. Eltűnik a figurális motívum [...] egyedül valeurérzéke, a színbenyomások finomságainak értékelése, visszaadása jut szóhoz, akárcsak Turnernél, Whistlernél és Monetnél, akik életük végén szintén ilyen színszimfóniákat festettek."

Aligai táj, 1911. (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Tengeri strand, 1917. (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Fürdő nők, 1910. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Margithíd, 1937. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

A Margithíd télen, 1937. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)



Ungár György és Ungár Péter, 1934. (Magántulajdon)
A pusztakengyeli kastély főhomlokzata előtt a vendéglátók gyermekei jelennek meg. A heteken át tartó fárasztó modell ülést Csók azzal oldotta, hogy a Dzsungel könyvéből mesélt a fiúknak, máskor pedig egy gyors sakkpartival pihentette őket.
A kép restaurálását a Nemes Galéria támogatta

Amalfi, 1937. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Virágcsendélet, 1929. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Reggeliző asztal (Virágcsendélet tájképpel), 1913. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Fürdőző nő, 1916. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

Balatoni fürdőzők (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

A művész rövid életrajza:

CSÓK István
festő
(Sáregres, 1865. február 13. - Budapest, 1961. február 1.)

1882-1885 között a budapesti Mintarajziskolában, majd két évig a müncheni akadémián tanult, ahol Hollósy Simon baráti köréhez tartozott. 1887-1889 között Párizsban, a Julian Akadémián képezte magát, ahol Bougureau tanítványa volt. Korai műveire Bastien Lepage és Dagnan Bouveret finom naturalizmusa jellemző (Árvák, 1891). Vonzódott a történelmi jelenetekhez, a millenniumra készítette el a Báthory Erzsébet (1895) nagyméretű festményét (lappang). 1897-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott, de művészete párhuzamosan fejlődött az ottani plein air törekvésekkel. Festményei fokozatosan kiszínesedtek, a sokác népművészet elemeit használta fel művészetében, anélkül, hogy folklorisztikus hatásokat keresett volna. Munkásságának kedvezett, hogy 1903-1910 között Párizsban élt. Az 1910-es évektől számtalan jelenetben örökítette meg kislányát (Züzü karácsonya, 1912). A két világháború között folytatta biblikus kompozícióit, oldott balatoni csendéleteit és karakteres portréit (Keresztapa reggelije, 1932), amelyeket elsősorban az Ernst Múzeum kiállításain mutatott be. Az 1920-ban alakult Szinyei Társaság elnöke, 1920-1932 között pedig a nagybányai művészeti elvek alapján megreformált Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1945 után, megőrizve oldott, posztimpresszionisztikus stílusát, számos portrét, csendéletet és tájképet (Dunaföldvár, 1947) állított ki. 1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. 1962-től emlékmúzeuma működik Cecén.

Egyéni kiállítások
1905 Könyves Kálmán Szalon, Budapest
1914 Műcsarnok, Budapest
1935 Ernst Múzeum, Budapest, [Hubay Andorral]
1937 Fränkel Szalon, Budapest
1955 Műcsarnok, Budapest
1963 Déri Múzeum, Debrecen
1965 Csók István emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1992 Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Kiállítások az Artportál adatbázisban:
"Az én múzeumom" - kiállítás Barna Sándor gyűjteményének muzeális értékű darabjaiból (2010)
BÁLVÁNYOK ÉS DÉMONOK - Csók István (1865-1961) festőművész életmű-kiállítása (2011)

Irodalom
Lázár B.: Csók István, Budapest, 1921
Csók István: Emlékezéseim, Budapest, 1945 (1990)
Farkas Z.: Csók István, Budapest, 1957
Czeizing L. - D. Fehér Zs.: Művészek, Budapest, 1963
Székely A.: Csók István, Budapest, 1977.

(Szücs György) (forrás: www.artportal.hu)