Fejléc
Árnyék
 
Csók István festőművész életművét bemutató tudományos konferencia
Elválasztás

A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága - Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény tisztelettel meghívja Önt
CSÓK ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰVÉT BEMUTATÓ TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁRA
2011. szeptember 15-én, csütörtökön 10 órától a Hiemer-házba (Székesfehérvár, Oskola u. 2-4.)

10.00-10.10 Köszöntőt mond: DEMETER ZSÓFIA, megyei múzeumigazgató

Délelőtti szekcióvezető: KOVÁCS PÉTER művészettörténész

10.10-10.30 KOVÁCS ÁGNES (ELTE BKT)
Rokonlelkek. A barátság, mint inspirációs forrás Csók István müncheni éveiben

10.30-10.50 RÉVÉSZ EMESE (Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Csók István "akadémikus naturalizmusa"

10.50-11.10 SZACSVAY ÉVA (Magyar Néprajzi Múzeum)
Csók István műve etnográfiai megközelítésben

11.10-11.30 JURECSKÓ LÁSZLÓ (Missionart Galéria)
A népművészet értelmezése Csók István művészetében

12.00-13.00 EBÉDSZÜNET

13.00-13.30 GIPPERT LÁSZLÓ (Magyar Nemzeti Galéria)
Restaurátor Csók István esemény-emlékműve előtt - (Az előadás helyszíne a Csók István Képtár)

13.30-15.00 TÁRLATVEZETÉS
tárlatvezető: RÉVÉSZ EMESE
A Csók István életmű-kiállítás megtekintése a konferencia résztvevőivel és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagjaival (Indulás a Csók István Képtárból)

Délutáni szekcióvezető: SZŰCS ERZSÉBET művészettörténész, a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény igazgatója

15.00-15.20 MILLISITS MÁTÉ (ELTE BTK, PHD)
Úrvacsorák Sáregresen, keresztelők Őcsényben: egyháztörténeti adalékok Csók István művészetéhez

15.20-15.40 MOLNÁR ESZTER (Petőfi Irodalmi Múzeum)
Csók István retrospektív alkotói imázsépítése - Önéletírás az útkeresés éveiről

15.40-16.00 KALMÁR ÁGNES (Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely)
Pierrot és Coco kakas. Gyermek és játék Csók István életművében. A Züzü-képek, 1914-15

16.00-17.00 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS: Csók István életművének változó megítélése

GÄRTNER PETRA (Szent István Király Múzeum) - KIRÁLY ERZSÉBET (Magyar Nemzeti Galéria) - NEMES PÉTER (Nemes Galéria) - RÉVÉSZ EMESE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) -RIEDER GÁBOR (Artportal, Artmagazin)



A konferencián elhangzó előadások rövid összefoglalói


KOVÁCS ÁGNES
Rokonlelkek. A barátság, mint inspirációs forrás Csók István müncheni éveiben
Csók István alkotói pályája, az egyik legkülönösebb rejtélye a magyar művészet történetének. Ez a rejtélyesség azonban nem egy regényesen romantikus, titokzatos életpályában, vagy az újat létrehozó, zseniális személyiség heroikus küzdelmeiben nyilvánul meg, mint Gauguin vagy Van Gogh esetében, hanem életművének olykor tragikus és érthetetlen egyenetlenségében. Szigorúan véve Csóknak nem volt önálló, csak reá jellemző kézjegye, azaz stílusa. Hol akadémikus, hol naturalista, hol "ripplisen" fauvos, hol, mintegy ószeres, összegyűjtötte keverte képein a kortárs művészet újításait. Olykor zseniálisan komponált, rajzolt, és színezett, aztán mindent elfelejtett, mintha ezeket soha nem is tudta volna. Olykor, mintha értette volna az erotikát és az iróniát is, de azután más képeken ugyanezek a "témák" csak nevetést kiváltó, öreguras "leselkedéssé" laposodtak.
"Hogy giccsőrnek rossz, az rendben van: de kellemetlenebb az, hogy Csók gyakran rossz, nagy rossz olyankor, amikor komolyan dolgozik, és keresni látszik valamit" - írta róla 1905-ben Fülep Lajos, aki nem mellesleg baráti köréhez tartozott. De már jóval ezelőtt, 1892-ben másik barátja Lyka Károly is megjegyezte egyik levelében: "ha szánkra került (Münchenben) a fényesen ragyogó nagy magyar művészet, hát könyökre hajtottuk a fejünket, s csakhogy ríttunk. Ah mit még itt mindent tenni! S nincs aki tegye. Hollósy a magyar tehetségek letéteményese el van nyűve az anyagi gondoktól. A többi még fiatal. Aki nem fiatal, az részben lusta. Aki meg dolgozik, tud is, az őrült sablonok szolgálatába szegődik, mint Csók..."
És mégis, Csók müncheni korszakában olyan remekműveket is alkotott, amelyek nélkül, ahogy Német Lajos írta: "magyar festészet szegényebb lenne".
A fiatal Csókot, aki 1885 szeptemberében érkezett meg Münchenbe még nem gyötörte a később oly gyakorivá váló, szinte démoni, alkotói bizonytalanság. Önéletrajzi írásában (Emlékezéseim), maga is úgy gondolja, hogy a München eltöltött közel tíz év, életének legboldogabb, legtermékenyebb korszakát jelentette. De mi lehetett ennek a boldog, önbizalommal teli korszaknak titka a fiatalság mindent legyőző erején túl?
A válasz egyértelmű: a barátság, az a megtermékenyítő barátság, amely őt a müncheni magyar művészekhez, különösen a Hollósy-kör tagjaihoz fűzte, és akiknek a művészetről alkotott eszméi inspirálták műveit és iránytűként szolgáltak keresgélő tehetsége számára.


RÉVÉSZ EMESE
Csók István "akadémikus naturalizmusa"
Lyka Károly 1891-ben terjedelmes tanulmányban foglalta össze a kortárs modern művészeti irányzatokat. Írásában részletesen ismertette a realizmus és naturalizmus törekvéseit is, határozottan elkülönítve a két irányzatot. Meghatározása egybehangzott a kortársi definíciókkal, melyek szerint a realizmust nem elsősorban festésmódja, hanem a téma bemutatásában tetten érhető társadalmi felelősségvállalása, szociális érzékenysége különbözteti meg az érzelmileg inkább távolságtartó ("impassibilité") naturalizmustól.
Csók első jelentős sikereit naturalista életképeinek sorozatával aratja. Első kiállított műve, a Krumplitisztogatók 1889-ben, a párizsi világkiállításon rögtön "elismerő említést" ("mention honorable") kapott. 1890-1891-ben pedig az Úrvacsora és a Szénagyűjtők tette Csók nevét közismertté Budapest, Párizs és München kiállítótermeiben. Noha e művek már pár esztendővel később a modern magyar festészet "klasszikusai" közé léptek, saját idejükben még közel sem keltettek ekkora feltűnést. Lyka Károlyon kívül a kritika nem részesítette azokat kitüntető figyelemben. A művek bemutatása ugyanis egybeesett a naturalizmus általános győzelmével az európai kiállítótermekben. Másként megfogalmazva: Csók a biztos siker mintáját követte képeivel. Naturalizmusát szoros kötelék kapcsolta kortársai törekvéseihez éppúgy, mint az akadémikus tradícióhoz. Művei úgy simultak bele a francia naturalizmus Bastien-Lepage nevével fémjelzett festői irányba, hogy eközben egészében az egy nemzedékkel korábbi naturalizmus romantikus népszemlélete Jules Breton által megteremtett hagyományainak sem mondtak ellen.


SZACSVAY ÉVA
Csók István műve etnográfiai megközelítésben
Az előadás arra irányuló kísérlet, hogy a képzőművészeti alkotásokból kivonja - egyfelől az alkotó gondolkodásában jelen levő etnográfiai képet, másfelől az etnográfiai tényanyagot. Mindennek feltétele, hogy áttekintsük a 19-20. század szellemi környezet-változásait az etnográfiai gondolkodás megjelenésétől a kultúra egészébe történő beépüléséig, és ennek következményeit a képi kifejezésekben. Csók István gazdag életművében nemcsak a népi kultúra tárgyi világa (tartalmak), de a népi társadalom képei, folklór események, hit-hiedelem elemek, a népi vallásosság megnyilvánulásai is megjelennek, azaz a parasztság szellemi kultúrája.
Megtalálhatók-e Csók műveiben azok a jelentések, jelképek, metaforák, amelyekkel a millennium idejére a "nemzet képi valóságait" az alkotások prezentálták? Hogyan értelmezhetjük a két háború közötti időszak népi, népies elemeit, vagy jellegeit? A mindenkori "korszellem", a köznépivé vált szellemi ideák és ideológiák bemutatását, a 19. sz. közepétől az 1950-es évekig, az alkotói folyamatokban kimutatható vagy megjelenő részletek kiemelésével kíséreljük meg. Milyen üzeneteket továbbítottak Csók István korai, századfordulós és a 20. sz. első felében készült népi, népéleti, folklór tartalmú vagy jellegű képei? Van-e, volt-e, maradt-e funkciójuk a "paraszti élet leértékelésének" idején, az 1950-es, '60-as években? E képelemzés a vizuális antropológia eszközeit és módszereit kísérli meg az etnológiai ismeretek szerinti elemzés és értelmezés menetéhez illeszteni.


JURECSKÓ LÁSZLÓ
A népművészet értelmezése Csók István művészetében
Mikor 1890-ben Csók István megfesti az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (Úrvacsora) című képét, akkor mind stílusában, mind tematikájában eltér a korba még jellemző nemzeti romantika és az abból kinövő akadémista szemlélettől. A vidéken született és ifjú korát ott töltő művészpalánta számára nem volt idegen a téma, valóban eredeti sáregresi emlékre támaszkodva alkothatta meg képét. A "finom realizmus" stílusához sorolható festmény gyakorlatilag népi életkép, de a kortársainak heroikus, édeskés és mesterkélt felfogásától távol áll. A népművészethez igazán a lányok ruhájának aprólékos ábrázolása köti. Ugyanúgy, mint az ugyanebben az évben készült Szénagyűjtők című művét. Csók oeuvre-jét végigkíséri a népi téma és azon belül a népművészet által alkotott tárgyak ábrázolása. Témaválasztása a Millenniumi kiállítás néprajzi falujának koncepciójának megfelelően nem a magyar, hanem a magyarországi népművészet elvét követi. (Sokácok). Ezért is kerül összeütközésbe a kor hivatalos művészetpolitikáját kialakító, a magyaros stílt szorgalmazó K. Lippich Elekkel. Csóknak nemcsak témaválasztása, hanem stílusa sem felel meg a tanácsosnak és elmélete fő megvalósítóinak a gödöllői művészeknek. A preraffaelita hagyományokra építő, a szecesszió stílusjegyeihez alkalmazkodó, a népművészetet alapul tekintő műveik néhány kivétellel nem igen vezettek a sajátosan magyaros stílus megalkotásához. (Leginkább a szőnyegeken, a falfestményeken és az üvegablakokon tud igazán kibontakozni és eredményeket elérni ez a stílus.) Csók számára a népművészet ideológiától mentesen csak festői témát jelent. Oldott franciás plein-air és azon sokszor túlmutató stílusához ezek a tárgyak, színes ruhák, ládák, kancsók stb. jó alapot adtak. Bár az 1910-es év környékén, hazatérésekor ideológiát is kerít ezekhez a témákhoz, de nem ettől lesznek magyarok és nem magyarosak az ebben az időben készült főművei (Tulipános láda, Sokác parasztasszony, Sokác temetés), viszont ettől lesznek igazán modernek. A későbbiekben a közönség igényeit jobban kiszolgáló, önmagát ismétlő műveket alkot, amelyek inkább a megélhetésről, mint az igazi festészetről szólnak.


GIPPERT LÁSZLÓ
Restaurátor Csók István esemény-emlékműve előtt
Fontos esemény, események történtek a Nirvána című képpel az alatt az idő alatt, amíg az idős Mester a (talán nem is sajnos) nála lévő festményt, nem újrafogalmazta, vagy értelmezte, hanem megpróbálta frissíteni, szinte görcsös kegyetlenséggel próbálta új elvárásainak megfelelőbbé, talán időszerűbbé tenni. Felállítva képe emlékművét.
Ezt az esemény-emlékművet kellet bemutatható állapotba hozni.


MILLISITS MÁTÉ
Úrvacsorák Sáregresen, keresztelők Őcsényben: egyháztörténeti adalékok Csók István művészetéhez
Csók István 1865. február 13-án a Sárbogárd melletti Pusztaegresen született, és a Sáregresi Református Egyházközség anyakönyvébe jegyezték be. Édesapja, Csók Lajos sikeres malom tulajdonos volt, akiről a festő Emlékezéseim című önéletírásában, 1945-ben a következőket írta: "...apám sohasem volt elragadtatva. Most is őrzöm egy levelét. Határozott, energikus írás megsárgult papíron. Keserű szemrehányásokkal halmoz el. Mi lesz belőled, kérdi végül: Festő leszek, volt a felelet... ez nem praktikus pálya. ...végül mégis engedett s beiratkozhattam az Andrássy-úti mintarajziskolába."
A budapesti tanulmányokat 1885-től a müncheni tanulmányi évek követték. Szülőföldjére hazalátogatva 1889-ben a sáregresi református templomban részt vett az új kenyérért hálát adó úrvacsora osztásos istentiszteleten. Gyerekkorának hitéleti helyszíne, a kiosztott sákramentum közösségének újbóli átélése meghatározó lelki élményt nyújtott. "Nem tudtam számot adni magamnak az érzéseimről, de azt már tudtam, mi lesz az, amivel igazán meg fogom hódítani a világot! Ami engem magamat is meghódított, az Urvacsoraosztás. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
Nagysikerű alkotása 1889-90 telén a müncheni műtermében kelt életre, de a főalakra, az úrasztalától megilletődötten távozó lányra, hazaérkezését követően itthon, szülőfalujában talált rá. A keresztség szentségének kiszolgáltatása is megihlette a festőt. Az 1902-ben készült Őcsényi keresztelő című alkotása párhuzamosan mutatja be a vallási és a népi hagyományokat erősen őrző társadalom képét.
A tervezett előadás célja, hogy a bemutassa azoknak a református egyházközségeknek a történetét, amelyek Csók István művészetében a református tematikájú festményein színhelyül szolgáltak. A református gyülekezet jobb megismerésével Csók István festményeit is jobban megérthetjük majd.


MOLNÁR ESZTER
Csók István retrospektív alkotói imázsépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
1.) A műfaj
Az önéletírás műfaji jellemzői, elméletei. Csók István művének elhelyezése az önéletírások között.
2.) Csók István önéletírása
Rövid bemutatás: a keletkezés ideje, az elbeszélt időszak behatárolása. A megírás célja: emlékezés, identitásképzés, alkotói imázsépítés, a múlt összefüggéseinek feltárása, számvetés egykori önmagával. Az önéletírás felépítése, az író módszere.
3.) Az önéletírás történetei, mint az alkotói imázs építőkövei
Öndefiniálás: a szerepek, amelyekbe az önéletíró helyezi magát emlékezéseiben: gyermek, festő, barát/kolléga, majd férj. A történetek közti szerveződés az életpálya hosszmetszetében: az indulás éveit a helyszínek/iskolák tagolják, míg az útkeresés éveit az éppen készülő képek, illetve a kiállítások. A keresztmetszetet az aktuálisan betöltött szerepek adják.
- Az indulás évei
A gyermekkor és a tanulóévek hatása Csók István pályájára. Sáregres: a gyermekkori emlékek relevanciája. A család szerepe: anyagi és erkölcsi támogatás. München: a müncheni évek hatása a festő pályájára: Hollósy Simon és köre. Párizs: egy hét a Colarossiban, két év a Julianban. Az iránymutatás hiánya, a tényleges alkotómunka kezdete.
- Az útkeresés évei
Küzdelem az elismerésért és önmaga megtalálásáért. Motivációinak és kényszereinek elemzése, sikereinek és sikertelenségeinek okai. Hogyan értelmezi és magyarázza utólag pályájának egyes szakaszait és esetleges tévútjait. Az ekkor készített képek keletkezésének történetei és körülményei.
4.) A történetekből kirajzolódó elbeszélt én
Az önéletrajzban mennyire sikerült eleget tennie fent meghatározott céljainak. A szerző, a narrátor és az elbeszélt én.
5.) Mérlegen az önéletírás
A jó és rossz önéletírás ismérvei. Csók István önéletírásának értékelése a Richard G. Lillard által megnevezett kritériumok alapján.


KALMÁR ÁGNES
Pierrot és Cocó kakas. Gyermek és játék Csók István életművében. A Züzü-képek, 1914-15
A színes-játékos képeket nézegetve igazán meghökkentő, ahogy a kislány felénk tekintő, világító arca majdhogynem találkozik a mérgesen piros kakastaréjjal. Mint a mesében, ahol varázsszóra válik akár egy apró állatnál is kisebbé az ember, hogy egy különös nézőpontból szemlélhesse az egyszerre átváltozó valóságot. Valóban ez lehet a kisleány világa, melyet mély beleéléssel átérez édesapja? A gyermeké, akinek gondolataira oda kell figyelni? Nem is volt olyan régen, hogy egész Európában kiállítások hirdették a gyermekmunkák művészi értékét.
A képen habos-csipkés ruhában, hófehér gyermekzongora előtt ül Züzü, a festő kislánya. Arcát csupán a távolabbról előtűnő kis Pierrot bohóc vakító alakja választja el a nagy kakastól, aki színpompás egyszerűségben álldogál a szőttessel leborított asztal tetején. A gyermek ugyanilyen természetességgel nyúl a zongora felső billentyűihez és leüt egy hangot. Hátul, a zongorán álló kis szerkezet felhúzva szögletes mozdulatokkal ütögetheti a nyakában lógó nagy kerek dobot. Aki Párizsban jár, sosem felejti az utcai kíntornás gépies, mégis szép dallamait.
Az ünnepnapok kiemelt események lehettek a festő családjában. A hatalmas karácsonyfa a műterem sarkában áll, rajta gyertyák és élénk festésű üvegdíszek, valamint az elmaradhatatlan betlehem, míg lentebb napernyős baba mosolyog. Nem gondolnánk, hogy néhány évvel korábban még ismeretlenek voltak a gyermekléptékű székek, ágyak és asztalok. Züzü beszélgetőtársai két szépen felöltöztetett franciababa és a kezében megbújó játék, talán egy csimpánz, puha anyagból, akkoriban igazi újdonság. Egy másik képen a majom, fából készült kerekein a beteg gyermek takaróján álldogál.
Végigkövethetjük a kislányt, amint a hatalmas kerekű babakocsiban fektetve sétáltatják, vagy éppen az etetőszékben ül, kezében jellegzetes sárközi babájával. "A mohácsi sokacok sokat vettek át a sárközi viseletből, innen a hasonlóság", ahogy a helybéliek mondják. A 20. század elején művészek tanulmányozták a vidék népviseletét, hogy ezek alapján készítsék el a gyermekek környezetének mintadarabjait. Iparművészeti és gyermekművészeti kiállításokat rendeztek, valamint könyvekben foglalták össze gondolataikat virágos játszóterekről, gyermekszobáról és szép mesekönyvekről s egy olyan évszázadról, amely csak derűt és örömöt hozhat a felnövekvő nemzedékeknek.


KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS
Csók István életművének változó megítélése
Kiállításunk nem titkolt célja a Csók-életmű újraértelmezése volt. Meggyőződésünk szerint ugyanis az életmű alkalmas arra, hogy napjaink művészettörténete új szempontokból vegye vizsgálat alá. Az életművel kapcsolatos előítéletek halmaza legalább olyan beszédes, mint a kultikus rangra emelt alkotások megítélése. Beszélgetésünk résztvevői különféle perspektívából tekintenek az életműre, meglátásaik reményeink szerint egyfajta összegzését adják majd a tárlatnak éppúgy, mint a nap folyamán elhangzott előadásoknak. Hogyan változott Csók kritikai megítélése a 20. század folyamán? Mikor, miért szerette őt a hivatalos művészet és a közönség? Hogyan tükröződött ez a változó megítélés a műgyűjtők körében? Valóban radikálisan eltér-e a műkereskedelem Csók-képe a művészettörténetben élő képtől? Mennyiben befolyásolták megítélését politikai szerepvállalásai? Akár csak az ötvenes években játszott közéleti státusza? Végül pedig sikerült-e alakítania kiállításunknak megítélésén? Milyen szakmai visszhang kíséri és miként látja az "újragondolt" életművet a műbarát nagyközönség?



letölthető anyagok
az előadások összefoglalói: absztraktok.doc
programterv: program
térkép: térkép


AJÁNLÓ

KIÁLLÍTÁSOK

HÍREK

© Városi Képtár – Deák Gyűjtemény • 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. – deak@deakgyujtemeny.hu
magyarenglish