Fejléc
Árnyék
 
Nyakkendő vagy valami más
Elválasztás

A Székesfehérvári Művészek Társasága szeretettel meghívja önt és barátait a Pelikán Galériába (Székesfehérvár, Kossuth L. u. 15.) a társaság Nyakkendő vagy valami más című tematikus kollektív tárlatára.
Megnyitja: Kemény István író, költő, 2014. május 16-án, pénteken 18 órakor.
A 15. Kortárs Művészeti Fesztivál eseménye.
A tárlat kurátora Jónás Attila képzőművész.
Megtekinthető: június 20-ig. Nyitva tartás: kedd-péntek 10-18 óráig. A belépés díjtalan!





A kiállított művek jegyzéke: (23 alkotó 35 munkája)

Arany Gold Zoltán: Rich - Poor, 2014.; fatáblák, vegyes technika; egyenként 55 x 25 cm; j.n.
Büki Zsuzsanna: Kutyaszorító, 2014.; papír, elektrográfia; 550*840 mm (papír: 700*1000 mm); j.j.l.: Büki Zsuzsanna, f.b.l.: Kutyaszorító 2014; e.g. 1/5
Bukovácz Lajos: Egyennyakkendő, 2014.; papír, vegyes technika; 70*50 cm; j.j.l.: Bukovácz L. / '14, f.h.; ára: 80.000 Ft
Dér Adrienn: Vagyonőr, 2014.; installáció (doboz, porcelán nipp kutya, horgolt csipkealátét, 500 dollárossal díszített nyakkendő, 15 db érem, vegyes technika); doboz mérete: 11,5*7*4,5 cm, installáció magassága: 9 cm; j.n.
Erőss Ildikó: Triptichon, 2014.; lézer print; 3*30*23 cm; j.n.
Garami Richárd: Nem akartak ők mást elérni, mint hogy az igazság bármely formában is, de mutassa meg magát, 2014.; textil installáció; 19x19x100 cm; j.n.
Garami Richárd: Dobd el!, 2014.; installáció; 35*35*41 cm-es üvegbúra alatt; j.n.
Haraszti Zsolt: Variációk / Variations, 2014.; videomunka, 2'12''
Haraszti Zsolt: Nyakkendő bizonyos életérzéshez, 2014.; doboz, vegyes technika (fa fiók, benne: papírba csomagolt, spárgával átkötözött fel; akasztókötél; 52*32*22,5 cm; j.j.f.: HZs, f.b.f: 2014, k.f.: Nyakkendő bizonyos életérzéshez; f.h.: [átfújt eredeti? címváltozat: (A ki)?...VÉG...(?zés?)]
Jónás Attila: Alap ex libris, 2014.; vászon, elektrografika; 58 x 58 cm; j.n.
Koppány Attila: Volt egyszer egy lány, é.n.; doboz, vegyes technika; 40*25*6 cm; j.n., f.h.
Koppány Attila: Kulcskirály, 2008.; doboz (farost, vegyes technika); 50*23* cm; j.j.f.: Koppány, f.h.; Ára: 140.000 Ft
Koppány Attila: M. Lisa nyakkendővel, 2013.; vászon, kollázs; 50*40 cm; j.j.l.: Koppány 2013, f.h.
Korompai Péter: Köpjetek a síromra / csók, Vian, 2014.; installáció (fa, fém, agyag, vegyes technika); mag.: 153 cm; j.n.
Miklós János: Mementó, 2014.; mázas kerámia; átmérő: 48 cm, magassága: 51 cm; j. a talapzaton: MJ (mesterjegy)
Mosberger Róbert: Felelősség, 2014.; print, 21x30 cm; j.j.l.: 20MR14
Mosberger Róbert: Hatalom, 2014.; print, 21x30 cm; j.j.l.: 20MR14
Mosberger Róbert: Randevú, 2014.; print, 21x30 cm; j.j.l.: 20MR14
Paczona Márta: Lazíts a nyakkendődön! (Ez is egy tanulási folyamat.), 2014.; karton, papír, pausz, fotó, print, vegyes technika; 164*996 mm; j.n. [Mi történik azzal, aki rossz méretű ruhát (inget) ölt magára? Valahol szorít! 2014.05.16. Épp ruhát váltok! ("Akinek nem inge, nem vegye magára!")]
Pálné Hencz Teréz: Álca vagy valóság, 2014.; textil installáció, 20x39x23 cm; j.n.
Péter Ágnes: Halmazállapot-változások I., 2014.; C print, 70x70 cm; j.n.
Péter Ágnes: Halmazállapot-változások II., 2014.; C print, 70x70 cm; j.n.
Pinke Miklós: A gazdag szép, 2004.; cellulóz lap, vegyes technika; 51*60 cm; j.b.l.: Pinke, b.l.: 2004. augusztus 16. Mór, f.f.: AGAZDAGSZÉP, j.l.: A gazdagság szépség / A gazdag szép / A gazdag szép / A gaz szép
Pinke Miklós: Kutyadög a levegőben, 2004.; cellulóz lap, vegyes technika; 37*45 cm; j.b.l.: Pinke, f.b.l.: 2004. 08. 17. / Mór, b.k.: megmondtam, f.f.: LEVEGŐ, b.l.: DÖGXAG
Pinke Miklós: Pornó a porondon, 2004.; cellulóz lap, vegyes technika; 40*46 cm; j.j.l.: Pinke, b.l.: 2004. augusztus 18 Mór, f.f. (fejtetőn): TÁNCOJJÁMÁ, sokszor: PORNÓ A PORONDON
Revák István: Eltérő utak IV., 2014.; papír, akvarell; 700*500 mm (keretes méret: 89*69 cm), j.b.l.: Revák István / 2014
Revák István: Eltérő utak V., 2014.; papír, akvarell; 700*500 mm (keretes méret: 89*69 cm), j.b.l.: Revák István / 2014
Szentes Ottokár: Elzárt kert klubtagoknak, 2014.; applikáció; 66*47 cm; j.j.l.: Szentes '14
Szolnoki Szabolcs: Politikus, 2012.; vászon, akril, olaj; 100 x 70 cm; j.j.l.: Szolnoki, f.h.
Szűts Angéla: Bedaráló, 2014.; installáció, vegyes technika (hokedli, húsdaráló, nyakkendők, bizonyítványok, vájling); 105*44*81 cm; jelzés nélküli
Ujházi Péter: Mind elmentek innen, 2014.; fadoboz, vegyes technika; 70x50x16 cm; j.b.l. kint: UP, b.f. bent: UJHÁZI / 2014, k.l.: 2014, j.l.: UJHÁZI
Varga Gábor Farkas: Interpellator Global, 2014.; papír, nyakkendő applikáció, vegyes technika; 450*320 mm; j.j.l.: Varga Gábor Farkas 2014; megvásárolható 1500 Ft-ért
Végvári Beatrix: Vonal alatt 1. - avagy nyakkendő nélkül, 2014.; papír, elektrográfia, 50 x 50 cm; j.n.
Végvári Beatrix: Vonal alatt 2., 2014.; papír, elektrográfia, 50 x 50 cm; j.n.
Végvári Beatrix: IRODAIRABSZOLGA.blog.hu, 2014.; installáció, egyedi technika; 42x38x13 cm; j., f.: A főnök basztat / NYAKKENDŐ / DE TE / ZAKÓ / OLVAD / minden nap hétfő / … ÖRÜLJ neki


A képre kattintva elérhető Kocsis Noémi képes és szöveges beszámolója a megnyitóról


Nyakkendő vagy valami más
a Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítása
2014. május 16.
- megnyitószöveg -

Kedves Közönség!

Az én gyerekkorom idején (60-as, 70-es évek) minden és mindenki a nyakkendő villámgyors eltűnését ígérte. A marxisták azért, mert gyűlölték, és a régi polgári rend jelképét látták benne. A régi polgári rend képviselői azért, mert féltek a marxistáktól, és azt hitték, hogy a marxisták kora jön, a hatvanas évek lázadó ifjúsága meg azért, mert azt hitte, hogy kacag az egészen. De aztán a marxisták és a régi polgári rend képviselői kihaltak, a hatvanas évek lázadó ifjúsága pedig rájött, hogy valaminek mégiscsak kéne lennie középen - és felvették a nyakkendőt.
De igazából, ha ma megkérdeznénk az Utca Emberét (beleértve saját magunkat is), hogy mire való a nyakkendő, azt hiszem, némi zavar után rávágnánk, hogy hát... tulajdonképpen azért semmire. És csak utána kezdenénk el gondolkozni: biztos?
A nyakkendő egy ésszerűtlen tárgy. Persze. De ez a tárgy történetileg - fura módon - nagyjából egy időben jelent meg az ésszerűséggel. Mármint a modern értelemben vett racionalizmussal. Tehát a tizenhetedik században. Akkor, amikor a modern európai szellem nekirontott az Úristennek, nagyjából ugyanabban a korban jött divatba a nyakkendő is. És ahogy az ateizmus, úgy a nyakkendő is megkérdőjelezhetetlenül tartja magát azóta is, és ugyanúgy nem lehet eldönteni egyikről se, hogy igazából mi hasznot hozott az emberiségnek.
Ésszerűség, modernizáció, nyakkendő. Ez volt az újkor. A tizenkilencedik század boldogan várta a szabadság kiteljesedését és az ésszerűség birodalmának világméretű eljövetelét, de addig is minden férfi számára kötelezővé tette a nyakkendő viselését: e nélkül száz évvel ezelőtt senki nem számított teljes értékű embernek. Így jött el - nyakkendőben - a huszadik század, amikor az ésszerűség nevében modernizálódott társadalom egy elképesztő léptékű ésszerűtlenségbe torkollott: a világháborúkba.
A nyakkendő nem tehetett erről. A nyakkendő csak lógott, lógott, és amikor a racionalizmus leszerepelt (vagy legalábbis erős kritika alá került), mintha még fel is értékelődött volna: ma nem is tűnik annyira fölösleges és értelmetlen tárgynak, mint a gyerekkoromban. Mert talán mégiscsak kell egy fogantyú, amivel a túl szabad embert a társadalom meg bírja ragadni... És talán mégiscsak fontos a rend: a nyakkendő mégiscsak ad egy ünnepi, egy díszcsomagolás-jelleget az ember ruházatának. Vagy mondhatjuk még ünnepélyesebben: a nyakkendő mintha még valami szentséget is pótolna: egy nyakkendős ember látványában van valami egy feszületből is: ahol az emberi test a keresztfa, és a rajta lógó nyakkendőbe beleérezzük Jézus Krisztust...
Szóval azt hiszem, a Székesfehérvári Művészek Társasága nagyon jól döntött, amikor a nyakkendőt választotta ennek a közös kiállításnak a tárgyául.

A nyakkendő minden bizonnyal a legésszerűbb ésszerűtlen és egyben a legésszerűtlenebb ésszerű tárgy. Vagyis kísértetiesen hasonlít a művészetre.
Mindezt akkor is így gondolnám, ha nem lennének itt ezek a nagyon szép, nagyon okos és nagyon érzékeny művek. De örömünkre itt van ez a kiállítás.
Itt vannak Büki Zsuzsanna nyakkendőn elbujtatott kutyái; mellettük egy téglafal lóg (mint nyakkendőminta) - a kutya és a házfal örök összefüggésére a finom humorú Kutyaszorító cím utal... Itt vannak Bukovácz Lajos fiataljai, akik még éppen abban a korban vannak, amikor ironikusan hordjuk nagy, lobogó nyakkendőinket - de a kép láttán nem sok kétségünk van, hogy az ő iróniájukból is hamarosan cinizmus lesz, nyakkendőjükből pedig munkaeszköz...
Dér Adrienn vagyonőr-nippkutyusának esélye sincs, hogy a faládikóból nyakkendő képében előhömpölygő pénzt megvédje. Példáján tanulhatunk: a társadalom igazi erőihez képest bizony azok a nagydarab, felnyírt vagyonőrök igazából ilyen nippkutyusok mind egytől egyig, és kis kulccsal üldögélnek egy horgolt terítőn...
Erőss Ildikó művének a címe - Triptichon - is azt jelzi, hogy a nyakkendő talán tényleg valamiféle (visszafejlődött, elkorcsosult, de mégis:) szentség. Vagy annak a helyét jelzi legalábbis. A művész mindenesetre 90 fokkal elforgatta a függőlegestől (ami a nyakkendő természetes állapota). Mint egy tisztelgő főhajtás...
Garami Richárd művében egyszerre röhejes és hideglelősen bamba az a fehér semmi, ami a piros maszk mögött látszik. Ez a fehér semmi úgy tartja a pofájában a nyakkendőt, mint egy lelkes és játékos kutya: megszerzett magának egy tárgyat, és most kicsit bután tartja a fogai közt: na most mit csináljak? - kérdi tőlünk ez a szerethető semmi a maszk mögül...
Arany Gold Zoltán két komplementer művet alkotott: rich-poor; gazdagság-szegénység; szegény ember drága nyakkendővel, gazdag ember olcsó nyakkendővel; jin és jang...
Haraszti Zsolt képe megmutatja többek közt, hogy a nyakkendő helye ott az Ész alatt és a Szív fölött nagyjából félúton - valamiképpen tényleg egy megszentelt hely. Akaszthatunk oda ecsetet vagy kolbászt, az nyakkendővé lényegül át...
Pálné Hencz Teréz bocsássa meg nekem, ha tévedek, de ahogy ránéztem Álca vagy valóság című mágikus erejű művére, egy nyakkendőkbe csomagolt Hitler-fejet láttam (azok a jellegzetes, ijesztő, szem alatti sötét árkok…!)...
Jónás Attila elbizonytalanít, titkot ígér és sok-sok izgalmas értelmezést is kínál hozzá: halászhálók száradnak? Családi idill, vagy egy lovaggá ütés tanúi vagyunk? És a kard helyén mit jelent a nyakkendő?
Koppány Attilánál nem az az ötlet, hogy hozzuk kapcsolatba a nyakkendőt Mona Lisával (hiszen mit nem hoztak már kapcsolatba vele?) - hanem azt ismerem fel, hogy a Mona Lisa: maga a Művészet Nyakkendője!
Korompai Péter különös szerkezetéből alul kilóg két kis szégyenkező, egymást takargató angyalláb - szégyellik magukat, mert Boris Viant idézi a mű, akihez a lóláb talán jobban illene, bár maga is egy speciális angyal volt...
Miklós János Mementóján sehol nem találok nyakkendőt - talán azért, mert itt játéknak nincs helye, ez tenyerek közé fogott emberiség, fojtogató, de felemelő tragikum.
Mosberger Róbert Hatalom című képe bombázót és bombákat láttat bele a nyakkendőformába. Mutassuk meg a hatalomnak, hogy mi is el tudunk játszani vele...
Péter Ágnes műve ideális meditációs tárgy - úgy értem, van benne valami őrjítő, amit érdemes lenne órákig bámulni (vagy évekig?) - mert talán minden, ami fontos, ott van rajta valahol. (Talán még egy nyakkendő is?)
Pinke Miklós Pornó a porondon című képe egy fontos nézőpontra mutat rá, amiről most itt még nem esett szó: a nyakkendő, mint egy vidám és játékos nemi szerv (vagy kettő)...
Revák István képén a főfigura lendületesen mutat egy irányba, de ez a figura (egyértelműen érezhető) nem fog innen elmozdulni sehova: létformája a gomolygás, a teste mintha a saját szakálla lenne (vagy nyakkendője?)...
Szentes Ottokár Elzárt kert klubtagoknak: itt a képkeret miatt mintha tényleg kiskertet látnánk repülőről. De a kép többet sugall: azt, hogy igazából egy nagyfelbontású műholdas felvétel véletlenszerűen kiválasztott részlete; és hogy kell lennie egy egész izgalmas bolygónak a legapróbb részletekig kidolgozva, ami nem más, mint a művész teljes életműve. Szolnoki Szabolcs Politikus című nagy erejű képe felveti azt a kérdést is: lehet-e politikusra gondolni úgy, hogy ne jusson eszünkbe a nyakkendő? És hát igen, a fontosabbik kérdés: sikerülhet-e úgy gondolni a nyakkendőre, hogy politikus egyáltalán ne jusson az eszünkbe?
Szűts Angéla Bedarálója (is) egy közhellyel játszik el: mindannyiunkat bedarál az élet. Az installáción az iskolai bizonyítványokból nyakkendő lesz. De ez a kép a közhely általános igazságából művészi igazságot csinál: brutálisan érezteti át velünk a bedarálódást: ez bizony tényleg megtörténik, és így! És hogy nincs kegyelem.
Ujházi Péter elégikus műve talán ezt is mondja: igen, mind elmegyünk innen, és belehullajtjuk fölöslegessé vált dolgainkat egy fadobozba: a szarvas az agancsát, a hajós a kormánykerekét, az arany a vegyjelét... És marad-e vajon valaki utánunk, aki néha majd kinyitja ezt a dobozt?
Varga Gábor Farkas egyik lehetséges kérdése: interpellálunk egymáshoz, számon kérjük egymáson a bolygónkat, a mi Édenkertünket, mit tettünk vele, hogy csak egy kígyószerűen tekergő nyakkendő maradt belőle, aki válltáska szíjának álcázza magát...?
Végvári Beatrix a cím állítása szerint Nyakkendő nélkül dolgozott. Mégis csokornyakkendőkből készített sormintát, vagy inkább horizontvonalat. Titokzatos képén olyan elhagyott bányát látunk, ami mintha egyszerre két bolygónak lenne az alvilága.

Kedves Közönség!
Ahogy ennek a kiállításnak a katalógusa írja: a nyakkendő "esetleg valami más" is. Igen, más. Nagyon más. A kiállítás beváltja a katalógus ígéretét. És persze mindegyik itt látható mű összehasonlíthatatlanul gazdagabb annál, mint amit pár gyarló asszociációm megpróbált felvillantani. Úgyhogy én befejezem a beszédet. Mert éppen itt az ideje, hogy inkább a saját szemükkel győződjenek meg arról, micsoda izgalmas, szép és erős kiállítást bírt inspirálni egy közönséges, hosszúkás és látszólag teljesen fölösleges rongydarab.

Kemény István


Jónás Attila a tárlat kurátora és Kemény István költő a megnyitón
A képre kattintva további képek érhetők el a megnyitóról és a tárlatról


A kiállítás szekvenciája egy ruhadarab, ami végső soron jelmez, a kor divatja szerinti maskara. Az öltözék általában érzékenyen "működik": egyrészről kínos két egyforma toalett egy társasági esemény hölgytagjain, ugyanakkor ízléstelen, ha nem megfelelően különbözik a környezetétől (indián tolldísz körmenetben). Tehát jól megválasztva pozícionál és a konszolidált másságot mutatja.
A nyakkendő csak dísz, kiegészítő, jel. A 18. századi nyelvújítás idején állítólag maga Kazinczy ajánlotta a nyaktekerészeti mellfekvenc elnevezést az akkor használatos kravátli helyett. Bukott ügyek történelmünkben.
Három fazonja terjedt el: a háromszög, az enyhén szélesedő szalag és a csokornyakkendő.
Az első a mozgalmároké. Legismertebb a zöld, szürke és barna, valamint a már kimúlt, de annak idején sokkal nagyobb darabszámban reprezentált kisdoboskék és úttörőpiros. Idősebbek emlékeznek.
A hosszúkás nyakkendő a praktikus Windsor csomóból csüng a férfimellen. Szinte kötelező bizonyos ruhához (zakó), bizonyos foglalkozáshoz (politikus), bizonyos munkahelyhez (bank) és bizonyos eseményhez (ünnepség).
Viszont viselése furcsa közmunkára, és meghökkentő fürdőnadrághoz. A nyakkendő néha önállósítja magát: szélben lobog, szélcsendben lóg a levesbe.
A csokornyakkendő kuriózum, szimbólum, unikum.
Az irodalmi nyakkendő Juhász Gyulánál félrecsúszva a felejthetetlen szerelem relikviája, Kemény István pedig néhány éve írt verset a megigazításáról.
Ezen a kiállításon képzőművészek transzponálnak belőle színeket, formákat és gondolatokat. Mi van, ha a nyakkendő nem csak nyakkendő, hanem esetleg valami más?


Kemény István: Nyakkendő

Az érthetetlennek tűnő okokból elpusztult
Magyarország egyik legutolsó
miniszterelnökéről beszélik, hogy
fiatal szabadságharcos korában,
fiatal szabadságharcos-csapatával
- tüzes, vidéki és egyenlő fiúk közt is első -
szakállasan és nyilván türelmetlenül
az érettségi-öltönyében feszengve,
a kommunizmus jelképes fegyverletételét
követő parlamenti fogadás előtt, vagy
talán még a megadási feltételekről szóló
szerződés aláírására várva, vagy
más, ezekhez hasonló alkalomból, de
korszakos jelentőségű pillanatban, és egy
díszes előszobában, ennyi szinte biztos,
ácsorgott szabadságharcosok
egy másik csapatával együtt.

Úgy mondják, e másféle szabadságharcosok
már nem voltak annyira ifjak, ezért
annyira tüzesek se már, és vidéki
fiúk se voltak, ám annál inkább érett,
intelligens és fővárosi férfiak,
akikről azt is beszélik, hogy úgyszólván
szabadságharcosnak születtek, és sok
ezer könyv között, nagy belmagasságú,
titkosrendőrség által lehallgatott
belvárosi lakásokban nőttek fel
szabadságharcosokká, valóban.

És utoljára, de nem utolsósorban
álltak még mások is ott az előszobában,
idősebbek, bölcsebbek, nagyobb titkok tudói,
nagyobb csaták látói, és talán egy-két
futóbolond is, amint az egy ilyen
nagy jelentőségű eseménynél sem elkerülhető,
ám akárkik is voltak ott jelen személy
szerint - együttesen mindannyian
a jövő emberei voltak, győztesek, és
nyilván gyanakodva méregették egymást,
amint az természetes is győztesek között,
új korszakok kezdetén, a hatalomtól karnyújtásnyira.

És, ahogy beszélik, ekkor történt az, hogy
az érettebbek csoportjából - mintegy
a várakozás feszültségét enyhítendő - kivált
az egyik, odalépett a tüzesebb fiúkhoz, és
az idősebb testvérekre oly jellemző, már-már
önzetlennek látszó, kis híján kedves mozdulattal
megigazította a nyakkendőcsomót az akkor
éppen újjászülető, majd érthetetlennek tűnő
okokból később mégis elpusztult Magyarország
majdani egyik legutolsó miniszterelnökén.

Ezt beszélik, és akár így történt, akár nem,
elmondható az efféle történetekről, hogy
úgy sűrítik magukba a múltat és jövőt, és
úgy adnak ezáltal némi értelmet
a történelemnek, ahogy a máskülönben
oly fölöslegesnek és nélkülözhetőnek
tűnő nyakkendőnek ad némi értelmet
a nyakkendőcsomó.

Mondják ezért, hogy az efféle
pillanatokat a nyakkendőigazítók
szokták könnyebben elfelejteni,
és ezzel épp fordítva vannak
a megigazított nyakkendőjűek,
aminthogy - érdekes paradoxon -
később viszont, ha emlékeztetik
a jelenetre a nyakkendőigazítókat,
azok azonnal emlékezni szoktak, majd
egy gyors viccel ütik el a kérdést, hogy
szükség esetén szívesen elküldik saját
megunt pszichológusuk telefonszámát
a megigazított nyakkendőjűeknek,
míg ellenben, ha a megigazított
nyakkendőjűeket merészelné valaki
emlékeztetni a kínos, régi jelenetre,
kellemesen csalódna, mert azok is
meghökkentően könnyed mosollyal
hazudnák, hogy jé, tényleg, nade
ki emlékszik már egy ilyen semmiségre,
ép érzékű ember az ilyesmit
ott, helyben, azonnal elfelejti!

De persze mondják ezt is: nem kizárt,
hogy épp ez az eset volt a szabályt
erősítő kivétel, és mind a nyakkendő-
igazítók, mind a megigazított nyakkendőjűek
őszintén és szívből tényleg
elfelejtették a dolgot, mert ennél is jobb
okot találtak az egymás iránti
későbbi engesztelhetetlen, fékevesztett,
egész hazájukat szétrohasztó gyűlöletre, és
lehet is ebben a magyarázatban valami,
hisz tudjuk, ezerszer annyi ok ajánlkozik
a gyűlöletre mindig, mint ahányra
egy gyűlöletnek valóban szüksége van.

És mondják még azt is természetesen,
hogy mindez azért nem ilyen egyszerű -
de hát ezt meg mindenki rávágja azonnal
mindig és mindenre, felelőtlenül.


AJÁNLÓ

KIÁLLÍTÁSOK

HÍREK

© Városi Képtár – Deák Gyűjtemény • 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. – deak@deakgyujtemeny.hu
magyarenglish