Fejléc
Árnyék
 
Tanulmányok
Elválasztás

A két világháború közötti magyar festészet

Mint minden értő módon kialakított gyűjteményben, Deák Dénesében is határozottan kirajzolódnak a tudatos választást sejtető hiányok és hangsúlyos csomópontok. Felépítése rokonságot mutat Genthon István vagy Radnai Béla, Oltványi Imre értékrendjével1, illetve Rácz István és Dévényi Iván gyűjteményével. A Rácz-gyűjteményben is kiemelt szerepet kapott Nagy István és Egry József festészete.2 A szintúgy bölcsész végzettségű Dévényi Iván pedig igen jelentős Czóbel-gyűjteménnyel rendelkezett, de emellett Márffy Ödön, Egry József, Bene Géza vagy Gadányi Jenő hasonló hangsúlyokkal jelent meg kollekciójában.3

bővebben >>

Elválasztás

Az Európai Iskola

A művészettörténet-írás ritkán szokott három-négyéves időszakokat önálló korszakként kiemelni. Ebben az esetben mégis helytálló lehet az eljárás, hiszen az 1945-48 közötti esztendők minden vonatkozásban a magyar művészet önálló, az előzőtől és az utána következőtől is markánsan elütő periódusát jelentik. A művészeti korszakhatárok ez esetben követik a politikaiakat. A II. világháború nem csupán Magyarország addigi társadalmi berendezkedését zúzta szét, de rendet vágott annak művészeti életében, intézményrendszerében is. Számos jelentős művész (többek közt Ámos Imre, Farkas István, Sugár Andor, Goldman György) a fasizmus áldozata lett, a két világháború közötti korszak legfontosabb és legjellegzetesebb művészeti csoportosulásai közül sok megszűnt vagy szüneteltette tevékenységét. Vonatkozott mindez a Horthy-korszak hivatalos kultúrpolitikájának leginkább elkötelezett irányzatokra, mindenekelőtt a Római Iskolára s az azt annak idején amúgy élesen opponáló konzervatív társaságokra (Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége), a "harmadik utas" vonzalmakkal telített népiekre (Magyar Képírók Társasága), a liberálisokra (KUT) és a baloldaliakra (Szocialista Képzőművészek Csoportja) is. Ráadásul az őket kiszolgáló, törekvéseik bázisát képező művészeti struktúra is összeomlott, a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum, ha működött is, alapvetően új elvek szerint, nem beszélve most a megszűnt, lerombolt magángalériákról (Tamás Galéria, Műbarát, Fränkel Szalon) vagy a vérzivataros időkben a művészeknek némi menedéket s bemutatkozási lehetőséget nyújtó egyéb intézményekről (Vasas Székház, OMIKE).

bővebben >>

Elválasztás

Törött szekrényke

Deák Dénes könyvtáros, az érzékeny és biztos ízlésű műgyűjtő kincsekkel ajándékozta meg Székesfehérvárt.
Ismerve a városban a hatvanas évektől munkálkodó művészettörténészeket, s a XX. század képzőművészetére koncentráló kiállításaikat a Szent István Király Múzeumban, úgy érezte, gyűjteményét itt fogják méltón megőrizni, bemutatni. Először ajándékba adott festményeket, szobrokat, érmeket, majd korai halála után szép búcsú gesztusként, végrendelete szerint ide került hagyatékának nagy része is. Mikor Nagy Zoltán, a Deák Gyűjtemény igazgatója megküldte a teljes műtárgysort, az eddigi kiadványokban - Kovalovszky Márta, Lóska Lajos és Hernádi Miklós írásaiban1 - kiemelt és elemzett festményeken, rajzokon, érmeken, szobrokon kívül feltűnt néhány tárgy: esernyő és bottartó, kerek asztal, törött üvegváza ezüstperemmel, törött szekrényke, több porcelán és keménycserép tányér. A minden igaz érzéssel és értékkel azonosulni tudó gyűjtő nem "neveket", hanem szellemi tartalmat közlő tárgyakat gyűjtött, melyeket sokszor nevek is igazoltak.
A gyűjteményben fellelhetők ismeretlen alkotók művei, s ott van például pusztulástól megmentett, sérült műveivel Kozma Lajos, a századforduló és a XX. század eleje nagy összművészeti gondolatának képviselője.


bővebben >>

Elválasztás

Portré képekkel és szobrokkal

Deák Dénessel való kapcsolatom több mint tizenöt esztendővel ezelőtt kezdődött. Egyik este - 1987-et írtunk - csengett otthon a telefon. Deák hívott, és arra kért, hogy látogassam meg Vadrózsa utcai lakásán, ugyanis Székesfehérvár városának adományozandó gyűjteményéről sürgősen könyvkatalógust akar megjelentetni, aminek megírásával engem szeretne megbízni. Kérésére azonnal igent mondtam annak ellenére, hogy akkoriban még viszonylag felszínes volt az ismeretségünk, ezt megelőzően jártam nála először Vörösváry Ákossal. Most így visszagondolva a történtekre, valószínűleg azért kért fel engem, viszonylag fiatal művészettörténészt e megtisztelő feladatra, mert úgy gondolta, én még rendelkezem szabad kapacitással, nem vagyok túl elfoglalt, és a meglehetősen rövid határidőre meg is írom a bevezető tanulmányt, illetve a képelemzéseket.


bővebben >>

Elválasztás

© Városi Képtár – Deák Gyűjtemény • 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. – deak@deakgyujtemeny.hu
magyarenglish