A Képzőművészeti Főiskolán (1971-76) Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. Pályakezdése idején fotórealista, szürke-fehér koloritú vásznakkal jelentkezett, melyek egyre radikálisabbá, társadalomkritikusabbá váltak. A 80-as évek elejétől a zsidó identitás bemutatására vállalkozott. Részben a posztmodern festészet hatására kifejezésmódja színesebbé, oldottabbá vált, kompozícióinak gyakori szereplője az árnyképszerű, felületre rajzolt sziluett figura. A 80-as évek végén koloritját néhány színre: fehérre, szürkére, rózsaszínre, sárgára, feketére redukálta. Munkácsy- (1993) és Kossuth-díjas (2002) művész.