1924 és 1929 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. A 20-as években ismerkedett meg Kassák Munka-körével és a Schmitt Jenő Henrik tanítvány Kepes Ferenccel. A 30-as évekből csak néhány pontozásos technikával készült festménye maradt meg, mivel az ostrom alatt műterme elpusztult. Schmitt gnózis-elmélete, a tértudatra és a valóság felépítésének pontszerű elemeire vonatkozó tézisei inspirálták. 1953-64 között főként portrékat, gyermekarcképeket és csendéleteket ("köcsög, bögre" beállításokat) festett. 1957-től új téma jelent meg vásznain, a táj, a Pusztaszeri útról látható panoráma. 1965-től filodendronos és kukoricás csendéletekkel, portrékkal és önarcképekkel gazdagította életművét.

Lóska Lajos