Palántázók (Transplanters)

leltári szám: 94.47.1.
méret: 39,6x49,5

korszak: 1960-as évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: életkép
technika: olaj
anyag: papír

A több figurát mozgató életkép az 1940-es évektől kapott nagy szerepet Czimra festészetében. A háború utáni szűkös években nyaranta mezőgazdasági munkásként dolgozott, ide kapcsolódik Cséplés című, 1945-ben festett képe vagy az 1961-ben készült Palántázók. Az 1950-es években ezüstvesszővel rajzolt grafikái közt is gyakoriak a munkaábrázolások. A Szövőnők és a Kapálók látásmódjában a Czimra által nagyra tartott barbizoni mester, Millet hatása figyelhető meg. Szemben a grafikák felfokozott realizmusával, a Palántázókat szándékolt primitívség jellemzi, sematikus formái, elrajzolt figurái, esetlen térszerkezete, élénk, árnyalatlan színfoltjai a gyermekrajzokat és a naiv művészetet idézik. Czimra - vélhetően Szentendre hatására - a 30-as évektől kedvelte és gyűjtötte a primitív művészet tárgyi emlékeit. Lakását népművészeti tárgyak díszítették, s maga is készített törzsi totemeket idéző faragványokat (Kecske, Csontváz, 1932). A Palántázókon is megjelenő vidéki élet, a kerti, mezei munka idealizált, naiv bája tüntetően távol állt a hivatalos művészetpolitika által elvárt realizmustól, a munkaábrázolások szokványos sémáitól. Czimra vidéki életképei nem heroizálják tárgyukat, modelljeit a festő nem a kívülálló, hanem a benne élő szemszögéből, magától értetődő természetességgel láttatja. Ahogy az otthon, úgy a vidék is békés tájként jelenik meg képein, amelyet lakályos és barátságos rend, a természet és ember közti zavartalan összhang jellemez.

Révész Emese

Kiállítva:

Czimra Gyula (1901-1966) emlékkiállítása. MNG, Bp.,'1973', Kat. sz. n. ("Kossuth Tsz" címen)