Festészeti tanulmányait 1970--77 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Kádár György és Kokas Ignác. 1980-tól Derkovits-ösztöndíjas. 1982-ben elnyerte a Smohay Alapítvány ösztöndíját, 1984-ben az International Triennal of the Stage Design díját. 1989-ben Munkácsy-díj, 2002-ben Kossuth-díj. Elsősorban festészettel foglalkozik, de performanszokat is rendez, színházi díszletterveket, installációkat is készít. A 1977--95 között Dzsan-panoptikum címmel, színpadon, szoborszerűen megformált szereplőkkel jelenítette meg magán mitológiáját. Több mint ötven önálló kiállítása volt, gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban, 1990-ben, a Csók Képtárban Székesfehérváron, 1994-ben. Résztvevője volt az Új szenzibilitás és az Eklektika kiállítássorozatnak. Művei megtalálhatók a hazai nagy múzeumokban, kortárs gyűjteményekben.

A Képzőművészeti Főiskolán 1955-1961 közt Bencze László, Fónyi Géza, Kmetty János és Pór Bertalan növendéke. A Zuglói Kör létrehozója, 1965-ben, Párizsban találkozott Jean Bazaine-nel, munkásságának első szakaszában a francia lírai absztrakció festőivel rokon stílusban dolgozott. E korszakát monokróm periódusa követte, majd az üres képeket felváltották a látványt geometrikus rendbe transzponáló művek. A 60-as és a 70-es évek fordulóján Hamvas Béla tanaitól ösztönözve kidolgozta az őselemekre épülő Festő-jóga elméletét, ennek alapján készíti az organikus nonfiguratív föld-, víz-, tűz-, levegő- és kristályképeket. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára. Munkácsy-díjas (1992) művész.