Az ungvári agyagipari szakiskolában tanult, majd kerámiagyárakban dolgozott itthon és külföldön. 1895-ben egy félévet töltött Münchenben, Hollósy Simon iskolájában. 1897-1900-ig Párizsban élt, ahol a Julian Akadémián J. P. Laurens és D. Puech tanítványa volt. Kapcsolatba került Rodinnel, aki korrigált is neki. 1902-14-ig Firenzében élt, a német szobrász kolónia közelében. Itt találta meg azt a sajátos stílust és témavilágot, ami korai műveit meghatározta. 1899-től vett részt a budapesti kiállításokon, 1911-ben meghívott művészként szerepelt a Nyolcak tárlatán. A háború kitörésekor hazajött Firenzéből, és aktívan részt vett a hazai szellemi életben, eljárt a Galilei körbe. 1918-ban a Haris közi szabadiskolában, 1919-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1922-ben rendezte meg első gyűjteményes kiállítását a Helikon helyiségében. Tagja volt a KUT művészcsoportnak. 1925-34-ig ismét Firenzében élt. Többször járt Párizsban, ahol megismerte Csáky József és Henri Laurens műveit. Ez átalakította stílusát, szobrait a későkubizmus szellemében mintázta. 1936-ban a Tamás Galériában volt kiállítása. 1945 után számos kitüntetést kapott: 1948, 1960 Kossuth díj, 1958: Kiváló művész. 1960-ban felállították nagyméretű, sokalakos kútját Budapesten. - Első művei Rodin hatása alatt készültek, de inkább csak a naturalista mintázást és a teatralitást vette át tőle. Firenzei tartózkodása idején a reneszánsz kisbronzok, és A. Hildebrand művészetének nyomán találta meg azt a harmóniát, amit érzékletes mintázással, a test szerkezetének, a tiszta formáknak és sziluettnek a kiemelésével valósított meg kisbronzain. Ez a harmónia végig megmaradt munkásságában, bár idővel a formák tördeltebbek, a mozdulatok dinamikusabbak lettek. Emlékkiállítását 1962-ben rendezte meg az MNG. Az 1966-os firenzei árvíz után előkerült szobrait (az 1925-34 közti periódusból) 1974-ben mutatta be szintén az MNG.

Nagy Ildikó