Az Iparművészeti Iskolán 1897-1901 között Loránfi Antal növendéke volt. Nagy hatással volt rá a modern angol iparművészet és Walter Crane magyarországi látogatása. Korai ötvöstárgyai a szecesszió puritán, geometrikus irányához tartoznak. Zománcművészettel kezdett foglalkozni, majd Párizsba ment. Iparművészeti tervezőként dolgozott, de járt az Ecole des Beaux Arts és az Ecole de Grande Chaumiere esti tanfolyamaira. Munkatársa volt a Maison Moderne-nek is. Több pályázaton szerepelt sikerrel Budapesten, Londonban és Párizsban. 1907-ben 10 plakettet állított ki a párizsi Salonban. 1907-ben a Ferenc József Alapítvány iparművészeti díját kapta, majd nagy olaszországi tanulmányutat tett. Számos arckép plaketteket készített (Zádor István, 1907; Bánóczy József, 1909; Alexander Bernát, 1910; stb.). A francia éremművészeten iskolázott, festői éremstílus képviselője volt. Az I. világháborúban önkéntesként vett részt, a Tanácsköztársaság idején az iparművészeti oktatás vezetője. A 20-as - 30-as években a modern bútortervezés elismert képviselője ("Dimenzió" alakítható fekvőhely). 1932-ben a Tamás Galériában volt kiállítása. Műtermét a II. világháborúban bombatalálat érte, művei nagyrészt elpusztultak.

Nagy Ildikó