1924-től az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos és Simay Imre növendéke volt, majd 1926-tól Reményi Józsefnél tanult érmészetet. 1928-33-ig a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi István tanítványa, később tanársegédje lett. 1933-34-ben római ösztöndíjas. 1930-tól vett részt kiállításokon. 1953-ban az Iparművészeti Főiskolán alakrajzot és mintázást tanított. Készített kisplasztikákat, portrékat és számos köztéri szobrot, domborművet (Székesfehérvár, Romkert, dombormű, 1938; Balatonfüred, figurális díszkút, 1960-61; Debrecen, KLTE, medence-szobor, 1964; stb.), jelentősek egyházi megbízásai és restaurátori tevékenysége is, de főleg érmészként ismert. 1928-ban kapta az első érem-megbízást, és rövidesen a műfaj egyik legtöbbet foglalkoztatott képviselője lett. 570 érme ismeretes. Korai érmei elbeszélő jellegűek, érzelmi hatásra törekvőek, majd kialakította azt az objektív ábrázolási stílust, amelyet magas plasztika, tömör, összefoglaló mintázás, enyhén archaizáló vonások jellemeznek. Számos díjat kapott, köztük 1939-ben a Ferenc József jubileumi ösztöndíjat, 1960-ban Munkácsy-díjat, 1979-ben Érdemes Művész lett. 1979-ben az Óbuda Galériában, 1992-ben a Vigadó Galériában volt kiállítása (Csúcs Ferenccel, Ispánki Józseffel).

Nagy Ildikó