Asztalos mesterséget tanult Kaposvárott. 1923-27-ig az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos és Simay Imre, 1927-31 között a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi István növendéke, majd egy félévig tanársegédje volt. 1931-33-ig a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. 1927 óta vett részt kiállításokon, többször szerepelt a Velencei Biennálén. 1936-ban a Műterem galériában (Móritz Margittal), 1992-ben a Vigadó Galériában (Csúcs Ferenccel, Madarassy Walterrel) volt kiállítása. Munkásságát a római ösztöndíjas évek határozták meg. Ekkor alakította ki azt az archaizáló stilizálást, ami egyaránt jellemzi köztéri szobrait, domborműveit, kisplasztikáit, érmeit. Gyerekkorát Kaposvárott töltötte, kötődését a városhoz számos ottani köztéri alkotása is mutatja. Főműve Szent István és Gizella királyné szobra Veszprémben (mészkő, 1938). Kitűnő restaurátor volt. Tervezett domborműves, színes majolika kályhákat, restaurált középkori kályhacsempe töredékeket. Pályáját végigkísérik érmei. Több díjat kapott, 1987-ben Érdemes Művész lett.

Nagy Ildikó