1899-1902 között állami ösztöndíjjal a bécsi akadémián E. Hellmernél tanult. Hazatérve 1903-09-ig Telcs Ede műtermében dolgozott. 1902-től állított ki a Műcsarnokban. 1904-ben megnyerte a Trefort-plakett pályázatot, ettől kezdve az éremművészet lett munkáságának fő területe. Több mint 1000 érmet - köztük számos pénz-érmét - tervezett. 1931-től az Állami Pénzverde fővésnöke, majd művészeti vezetője volt. Készített néhány köztéri szobrot (Bp., Pecz Samu emlékkút; Békésszentandrás, Hősi emlék), emléktáblát, kisplasztikát is. 1934-ben a Magyar Képzőművészek Egyesületének arany-érmét, 1936-ban az OMKT nagydíját, 1942-ben a Benczúr Társaság kitüntető elismerését kapta. 1906-ban a milánói kiállításon aranyérmet nyert, műveit bemutatta Velencében, Hamburgban, Londonban, Bécsben is. 1943-ban a Képzőművészeti Társulat rendezte meg emlékkiállítását a Műcsarnokban. Nagy anyaggal szerepel az MNG és a dunaújvárosi Intercisa Múzeum gyűjteményében. Néhány korai érmén a századforduló francia éremművészetének (özv. Ráth Györgyné, 1914) illetve a szecesszió hatása érezhető (Éva, 1910). Munkásságát újításokat nélkülöző akadémizmus jellemzi.

Nagy Ildikó