Fotó: Lovász Lilla (FMH)

- Nem is gondoltam, hogy ez ilyen érdekes lesz... - mondta egy hölgy a hallgatóságból Zsidek Katalin előadása után.

Igaz: a játéktörténet izgalmas terület, mert árulkodik a korról, amelyben egy-egy sikeres darab megszületett - a hajdani technikáról, a játék akkori megítéséről. De a játékokhoz sorsok is társulnak: azoknak a históriája, akik létrehoztak egy babatípust, és azoké is, akik szeretgették és megőrizték az utókornak... Zsidek Katalin restaurátor 22 évig foglalkozott játékokkal, s a textilbabák voltak a kedvencei. Talán azért is, mert restaurálásuk kihívást jelent egy szakember számára. A gyerekek textilből készült kedvenceiket szétjátszották, ha pedig elzárták előlük, a szekrényben a molyok ették meg a becses figurát...

Nem véletlen, hogy a híres Lenci babákból kevés maradt meg: egy olasz aukción másfél millió forintért kelt el egy példány.A baba megálmodója, Elena König 1886-ban született Turinban (ma Torinó). Művészetkedvelő szülei öt gyermeket neveltek mesélte Zsidek Katalin. Elena hat éves volt, amikor az apja egy mezőgazdasági kutatóintézet igazgatója meghalt. Az édesanyja zongora- és nyelvórákat, adott, hogy megéljenek. Nehéz volt a sorsuk, Elenát tizenévesen egy bécsi nagynénje vette magához: az ő boltjában dolgozott, és fényképészetet tanult egy művészeti iskolában, majd fotóstúdiót nyitott. Férjével Enrico Scavinivel aztán újra Torinóban telepedett le. Az első gyermekük meghalt, az I. világháború kitörésekor a férjet behívták katonának... Elena egyedül maradt. Ekkor csinálta az első puha, durcás arcú rongybabát. Frontról hazatérő férje biztatta Elenát, készítsen még hasonlókat. Elena egyik barátja épp Amerikából érkezett Európába, a jó üzlet reményében: úgy gondolta, a babáknak sikerük lehet az új világban. Ám Elena munkái már a hajón elkeltek. Ez adta a lökést 1919-ben a babagyártás elindításához. Elena bátyja készített egy gépet, ami a keménypapírt a fémformára gőzölte. Erre vászon került, majd vékony filcet feszítettek rá, amit hátul rögzítettek. A haj moherből készült, az arcot kézzel festették meg ettől voltak a babák mívesek, egyediek, a Lenci baba szeme mindig oldalra néz...

A baba keze, lába és feje beépített fakorongokon mozgott. A test vászonból készült, faforgáccsal tömték keményre, de a vászonalapra filcet is varrtak. A játék óriási sikert aratott: a németek próbálták utánozni, de termékeikből hiányzott az egyéniség... A gyárat közben kinőtték, nagyobb épületbe költöztek, Elena művészbarátai is bekapcsolódtak a gyártásba: csodás babaruhatárak születtek organzából és ficből.Elena évekig vágyakozott gyerek után: a textilbabák kárpotlásként, vigaszul születtek meg... Végül 35 éves volt amikor az első gyermeke, Alini megszületett, és 39 éves, amikor világrajött Carlo.

Addigra a gyerek utáni vágy megteremtette a Lenci baba-kollekciót: Elenát becézte így a férje. Másrészt a gyár jelmondatának kezdőbetűi adták ki a Lenci nevet: Ludus est nobis constanter industria, azaz A játék a mi örök munkánk... Zsidek Katalin persze, azokat a Lenci babákat is is megmutatta, amelyeket ő mentett meg az enyészettől. Láttuk a fotókat az elrongyolódott, molyette babákról, és láttuk, miként születtek újjá a restaurátor türelmet, kitartást, kísérletező kedvet igénylő munkája nyomán. A szemétrevaló kacatból műtárgyakat varázsolt - olyan kincseket, amelyekért ma a gyűjtők vetélkednek...

Gábor Gina

Gábor Gina: Bánatból született játékok. feol.hu, 2013. február 20., 20.44