1905-ben agyhártyagyulladás miatt, siketnéma lett, anyja hallatlan türelemmel újra megtanította beszélni. 1919 nyarán a Köztulajdonba Átment Műkincsek Kiállítását látva határozta el, hogy festő lesz, s nagybátyja, Elek Artúr tanácsára felfogadtak mellé egy rajztanárt, Novotny Róbertet. 1920-ban az Akácfa utcai szabadiskolában tanult, itt találkozott Derkovits Gyulával, Jándi Dáviddal és Berény Róberttel. 1921-ben a Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. 1922-ben Münchenben folytatta tanulmányait. 1924-ben a nyarat Nagybányán töltötte. 1928-ban Kínába, majd Amerikába utazott. 1931-ben kipróbálta a profi ökölvívást, Bécsben és Berlinben vívott meccseket. 1932-ben megnyílt az Ernst Múzeumban első gyűjteményes kiállítása. A kiállítás sikertelensége miatt Shanghajba utazott, vállalkozásba kezdett. 1937-ben megírta a Betegségország vándora, 1938-ban a Várkastély a hegytetőn című regényét. 1944-től szökött munkaszolgálatosként bujkált. 1951-ben kiadták az Ázsiai kikötő, 1958-ban a Liliputok lázadása című regényét. 1963-ban megírta a Magányból című önéletrajzi művét. 1978-ban a Műcsarnokban volt kiállítása.

Kolozsváry Mariann