Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán kezdte, tanára Vaszary János volt. A főiskolai évek alatt barátságot kötött Domanovszky Endrével, Pátzay Pállal, Barcsay Jenővel, Miháltz Pállal és Patkó Károllyal. Korai festményei a kubizmus dekoratív irányának hatását mutatják. 1927-ben Herczog Lipót ösztöndíjával Párizsba utazott. Hazatérve csatlakozott a Vaszary János által életre hívott, modern szellemiségű fiatalokat tömörítő Új Művészek Egyesületéhez, majd a Képzőművészek Új Társaságának is tagjai közé választották. 1928-tól a Collegium Hungaricum ösztöndíjával néhány hónapot Rómában töltött, ahol az olasz novecento neoklasszicista piktúrája hatott művészetére. 1937-ben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának lépcsőházába festett kompozícióját a zsűri elismerő oklevéllel jutalmazta. Több templom és középület murális díszítését készítette (Budapest, Fő utca, Flórián kápolna, 1937; Budapest, Rózsadomb, Veronika-kápolna, 1937; Homokkomárom, templom, 1940; Tát, templom, 1941, Budapest, Pongrácz utcai lakótelep, 1941; Budapest, MÁV Kórház, 1942). A háború alatt katonáskodott. 1946-47-ben Pécsett élt. 1967-ben a Műcsarnok perisztiliumára festett allegorikus jelenetsort. Élete utolsó másfél évtizedében az Iliász illusztrációin dolgozott. 1969-ben, Munkácsy-díjat kapott.