Brassóban, a Faipari Szakiskolában kezdte tanulmányait, majd Budapesten, Münchenben és Párizsban folytatta. Első fennmaradt művei fa kisplasztikák és gipsz mellszobrok. Hazatérve szülővárosába, régi iskolája tanáraként továbbra is készített szobrokat, de egyre inkább a festészet kötötte le a figyelmét. 1919-ig elsősorban tájképeket festett. 1919-ben kezdte Érzetek című absztrakt sorozatát, amit 1920-tól a Lelki virágok-sorozatával folytatott. 1924-től készültek Kompozíciói, amelyek egyre inkább alakossá váltak, elvezetve a művészt emberközpontú új művészetfilozófiájáig. Ez a törekvés a 30-as évek elejétől festett freskótervekben és későbbi alakos képeiben, valamint a Németországban, 1931-ben megjelent Kunstideologie című könyvében öltött testet. A szobrászattal a 20-as évek végén felhagyott, de az 50-es években újra fölmerült, hogy ezen a területen is folytatja munkásságát. Utolsó festménye halála előtt két héttel készült. Expresszionista költeményei is jelentősek.