Író, képzőművész, teoretikus, kritikus és lapkiadó egy személyben, A Tett és a Ma folyóirat szerkesztője. Az 1910-es években szociális érzékenységről valló tusrajzokat készített. A Tanácsköztársaság kulturális bizottságában vállalt tevékenysége miatt 1919-ben emigrációba kényszerült. Bécsi száműzetésében korai, figurális munkáit, a dadaizmus és a konstruktivizmus hatásáról árulkodó - általa képarchitektúrának nevezett - nonfiguratív, geometrikus munkák váltják fel. Az emigráció éveit követően újra lapkiadásba fogott Munka (1928-1939) címmel. Irodalmi és művészeti esteket szervezett az általa irányított Munka-körben, reklámterveket és kollázsokat készített. Kiállított a KUT 1930-as csoportos kiállításán és több jelentős képzőművészeti írást publikált. 1949-től teljes elszigeteltségben, Békásmegyeren Gadányi Jenő ösztönzésére figuratív képeket készített. 1957-ben visszatért a nonfiguratív festészethez. Neves párizsi, kölni és bázeli galeristák a 60-as években európai és tengeren túli kiállításokat szerveztek számára. 1967-ben a Fényes Adolf teremben mutatta be képarchitektúráit. 1987-ben nyílt emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.

Legfontosabb művészeti írásai:
Új művészek könyve (Szerk.: Kassák L. - Moholy-Nagy L.) Bécs, 1922, Bp., 1977;
Képzőművészetünk Nagybányától napjaikig. Bp., 1947;
Az izmusok története. (Pán I.-vel) Bp., 1972;
Éljünk a mi időnkben. Írások a képzőművészetről. (vál.: Ferencz Zs.) Bp., 1978.