Szegény paraszt családból származott. A művészet iránti érdeklődést a mezőtúri gimnázium keltette fel benne. Érettségi után Szolnokon gipszöntő műhelyben dolgozott. 1931-ben megalapította a Reklám Kurír, majd az Irodalmi Kurír c. folyóiratot. Novellái jelentek meg a Nyugatban, a Népszavában. 1933-tól Budapesten élt. 1927-ben kezdette el mintázni autodidaktaként. Első munkái kis faszobrok, a népi fafaragások stílusában. Jellemző rájuk a karikírozó látásmód, ami művészetének a továbbiakban is alapvonása maradt (Groteszk tánc, 1938; Kakasos figura, 1948 - mindkettő bronz). Karakteres portréi (Önarckép, 1946; Tersánszky Józsi Jenő, 1947 k. - mindkettő bronz) figuratív művészetének kiemelkedő darabjai. 1959-60-as párizsi útján megismerkedett a kortárs modern szobrászattal, és ez fordulatot hozott pályáján. Nonfiguratív, a formák ritmusán alapuló lemezdomborításokat, elvont térkompozíciókat, színes reliefeket, mobilokat készített. Mintegy 30 köztéri szobra áll. Jelentős művészpedagógus volt. 1974-ben Munkácsy-díjat kapott. 1934-től szerepelt kiállításokon. 1935-től tagja volt a KÚT-nak, részt vett annak tárlatain.

Fontosabb egyéni kiállítása: 1937 Tamás Galéria; 1941, 1944 Műbarát; 1942 Alkotás Művészház; 1948 Művész Galéria; 1959 Párizs, Galerie Bernheim-Jeune-Dauberville (ettől kezdve a galéria szerződéses művésze); 1967 Cegléd; 1968 Szolnok, Miskolc; 1974 Bp., Ernst Múzeum (gyűjteményes); 1980 Szolnok (emlékkiállítás).

Visszaemlékezése: Pályám emlékezete. (Új Írás, 1977. jan.)

Nagy Ildikó