1912-14 között a Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke volt. 1914 nyarán Nagybányán járt, ahol barátságot kötött a Ferenczy-testvérekkel. 1915-ben kapcsolatba került Kassák Lajossal, aki őt bízta meg a Tett 1915. december 1-jei száma címlapjának elkészítésével. 1917-ben nyolc szobrát mutatta be a MA kiállító-helyiségében Bohacsek Ede festményeinek társaságában. Korai munkái (1915-19) a magyar expresszionista szobrászat főművei (Ifjúság vagy Gyümölcskosaras fiú, 1915; Kettős kompozíció vagy Extázis, 1917; Fiúakt, 1919 - mind bronz, MNG; Sinkó Ervin portréja, 1919, megsemmisült). 1928-30-ban római ösztöndíjas volt. 1931-ben elnyerte a főváros Ferenc József jubileumi díját. A második világháború idején műterme számos üldözöttnek nyújtott menedéket. 1945-75-ig a Képzőművészeti Főiskola professzora volt, 1946-47-ben a VKM Művészeti Osztályát vezette. 1947-ben az MTA levelező tagja lett. 1976-ban szülővárosának adott ajándékával megalapozta a Pátzay Pál állandó gyűjteményt. 1982-ben a BTM tulajdonában lévő műveiből állandó kiállítás nyílt a Budapest Galéria Kiállítóházában (III. Lajos u. 158.). 1998-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet őt és feleségét oklevéllel tüntette ki. Az 1920-as években készített néhány portréban az emberlátásnak és a jellemzésnek egészen magas szintjét érte el (Kállai Ernő, 1926, terrakotta; Bernáth Aurél, 1928, bronz, MNG; Pécsi József, 1931 előtt, Mai Manó Ház), majd munkássága fokozatosan klasszicizálódott. A Szomorúság (1931, kő, MNG) ennek még nemesen átszellemített példája, de a későbbiekben tartózkodó hűvösség, majd 1945 után a megfáradt akadémizmus uralta szobrait. Műveit a hildebrandi elvekre alapozta, amelyeket doktriner módon követett. Köztéri munkái közül a legismertebbek: Dunai szél, 1934, Budapest; Huszáremlékmű, 1939, Székesfehérvár; Wallenberg emlékmű, 1949, Budapest (eltávolítva és megsemmisítve, majd 1999-ben újra elhelyezve másodpéldányban); Sportlovas, 1953, Budapest; Hunyadi János, 1956, Pécs; Lenin, 1965, Budapest (1989-ben lebontva, majd áthelyezve a Szoborparkba); Vízjáték, 1975, Budai Vár. 1931-ben Aba-Novák Vilmossal közösen mutatta be a római tartózkodás idején készített műveit az Ernst Múzeumban, 1976-ban az MNG-ben gyűjteményes kiállítása, 1981-ben a bécsi Collegium Hungaricumban emlékkiállítása volt. Számos kitüntetést kapott: köztük Greguss-díjat 1940-ben, Kossuth-díjat 1950-ben és 1965-ben, Kiváló Művész kitüntetést 1952-ben.

Írásai: Márffy Ödön, Berlin, 1930.; Szinyei Merse Pál, Bp., 1941.;összegyűjtött tanulmányai: Alkotás és szemlélet, Bp., 1967.

Nagy Ildikó