Beck Ö. Fülöp öccse. 1905-ben végzett az Iparművészeti Iskola ötvös szakán, majd állami ösztöndíjjal, de közben dolgozva is, beutazta Európát. 1906 májusától 10 hónapot töltött a korszak egyik nagyhatású szecessziós központjában, a darmstadti művésztelepen J. M. Olbrich mellett. Ezután A. Hildebrand egyik tanítványának, Georg Roemernek a műtermében dolgozott Münchenben. Ott ismerte meg a hildebrandi művészetfelfogás elméletét és gyakorlatát, valamint látta Hans von Marées hagyatéki kiállítását 1908 decemberében. Ezek meghatározták művészetét. Bár ötvöstárgyaival aranyérmet nyert 1906-ban a milánói kiállításon, müncheni éveiben eldöntötte, hogy szobrász lesz. 1909. februárban jött haza, és azonnal kapcsolatba került a magyar szellemi élet progresszív köreivel. 1911-ben és 1912-ben meghívott művészként részt vett a Nyolcak kiállításán, tagja lett a Művészház körének. 1912-ben készült el a budapesti Schiffer-villa, a magyar későszecesszió egyik reprezentáns műve, a hall szobrászati díszítésében főműveit alkotta meg. 1913-ban szerepelt a Művészház Nemzetközi Posztimpresszionista Kiállításán Archipenko társaságában, akinek műveiről forrás értékű kritikát írt a Nyugatba. 1914-ben bevonult katonának, négy évet töltött a fronton. A háborúban szerzett betegségébe halt bele 33 éves korában. Emlékkiállítását 1923-ban a budapesti Belvedere, 1985-ben a székesfehérvári István Király Múzeum rendezte meg. Fémes Becket már első jelentkezéskor is a legnagyobb elismeréssel fogadták a kritikusok, ma pedig a hazai szecessziós szobrászat legkiválóbbjaként tartjuk számon. Csak 19 szobrát illetve domborművét ismerjük, ezek főleg portrék és aktszobrok, valamint az egykori Schiffer-villa márvány virágtartó medencéje. Portréi közül meghökkentő modernségével emelkedik ki a Tihanyi Lajos arcképének tartott Férfiportré (1910). Negatívba vésett érmei, rajzai a Nyolcak dinamikus, kubisztikus formatorzításaival rokonok. Aktszobrain, domborművein az emberi test egy-egy lélekállapot hordozója, bennük a "természetlátásnak" és a "képlátásnak" a századfordulóra oly jellemző dilemmáját Fémes Beck a szecessziós stilizálás szellemében oldotta fel.

Nagy Ildikó