Pályáját Ganz-gyári műszaki rajzolóként kezdte, de ezzel párhuzamosan az Iparművészeti Iskola esti rajztanfolyamát is látogatta. 1924-ben Párizsba utazott, Lucien Simon növendéke az École des Beaux Arts-on. Nyaranta barátaival, Paizs Goebel Jenővel és Jeges Ernővel együtt Barbizonban festett. Párizsi és barbizoni munkáiból 1926 májusában önálló kiállítása nyílt a Galerie du Zodiaque-ban. Stílusára a 20-as években nagy hatással volt a Szőnyi-kör neoklasszicizmusa. 1929-ben Nagybányán dolgozott, az év végén már mint vendég a szentendrei művésztelep alkotóival állított ki. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapítója. 1929-től 1933-ig rendszeresen Szentendrén töltötte a nyarakat és részt vett a csoport kiállításain. Barcsay Jenő visszaemlékezése szerint Czimra, Paizs Goebel és őmaga szoros baráti-alkotói közösségben éltek ekkor. Látásmódja gyökeresen megváltozott, az 1930-as évek elején keletkezett festményeit rajzos, árnyalatlan, élénk színfoltokból építkező, dekoratív formálás jellemzi. 1934-ben Rákoshegyre költözött. A háború utáni évtizedekben végletekig letisztult, puritán csendéleteket, környezetét ábrázoló enteriőrképeket festett.