A Képzőművészeti Főiskolán 1960-65 között Szabó Iván és Pátzay Pál növendéke volt. 1966-tól szerepel kiállításokon. 1967-től készít érmeket, melyekhez Kiss Nagy András és Vigh Tamás munkái adtak ösztönzést. 1969 óta Szentendrén él. Készített kisplasztikákat, díszkutakat (Szolnok, 1968; Gödöllő, 1976; Tatabánya, 1979; Szentendre, 1980), domborműveket, de munkásságának fő területe az érem és a plakett. Az 1970-es évektől az egyik legtöbbet foglalkoztatott művész. Plasztikai fantáziája révén teljesen új szemléletet hozott a műfajba, mellyel egyben ironizál is az éremkészítés feladatain és módjain (Éremépítő szekrény, 1976; Lepkegyűjtemény a művész lovas szobrával, 1976). Az általa kialakított sémákkal, az elemek tetszés szerinti variálásával bárki készíthet érmet. Számos díjat nyert, 1974-ben Munkácsy-díjas, 1981-ben Érdemes művész, 1989-ben Kiváló művész lett, 1995-ben Magyar Művészetért díjat kapott.

Nagy Ildikó

Fontosabb kiállításai:

1970 Derkovits-terem,

1972 Helikon Galéria,

1978 MNG,

1983 Berlin,

1993 Stuttgart, Magyar Kultúra Háza;

2002 Szentendre, Erdész Galéria.