Férfi arckép (Önarckép ?) (Man's Portrait (Self-portrait?))

leltári szám: 94.54.1.
méret: 33,5x31,5

korszak: 1920-as évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: önarckép
technika: olaj
anyag: vászon

A Deák Gyűjtemény több olyan arcképet őriz, amely Czimra Gyula kevéssé ismert, franciaországi éveihez kötődik. Egy 1925-ös, jelzése szerint Párizsban készült szénrajzán a festő szokott kalapjában, a barbizoni önarcképhez hasonló kivágásban és kéztartással jelenik meg (ltsz.: 94.46.1). Egy olajportréján sötét háttér előtt, fehér gallérral keretezve villan fel a Czigány Dezső szerzetes szerepben megjelenő önarcképeit idéző aszketikus arc (ltsz.: 94.424.1). Az előbbihez hasonlóan datálatlan, kék hátteres arcképén fehér nyaksállal, zilált hajjal, kontrasztos megvilágításban jelenik meg. Vélhetően a 20-as évek végéről származik az a ceruzaportréja, amelynek kifinomult vonalrajza jól érzékelteti Czimra grafikai tehetségét, a hátoldal felirata szerint már itthon, 1929-es nagybányai tartózkodása során készült (ltsz.: 94.48.1). Festésmódjukkal, a kifinomult valőrökkel történő modellálással Czimra korai képmásai a Kállai Ernő által találóan expresszív naturalizmusnak nevezett irányzat festői törekvéseihez kapcsolódnak. A kék hátteres portré drámai hatású fénykezelése a neoklasszicisták által oly csodált Michelangelo, Rembrandt, Tintoretto és El Greco hatásáról árulkodik, s Paizs Goebel egykorú önportréit is jellemzi. Az egyszerre dacos és zaklatott hangulat a francia romantika nagymesterének, Théodor Géricault-nak lélekelemző képmásait idézi.

Révész Emese

Irodalom:

Sz. F.: Magyar festőművészek sikere Párizsban. Pesti Hírlap, 1926. III. 19.