Evezősök (Oarsmen)

leltári szám: 94.34.1.
méret: 178x215 mm

korszak: 1910-es évek
képzőműv. ág: sokszorosított grafika
műfaj: kompozíció
technika: linómetszet
anyag: papír

Bortnyik a 10-es évek második felében oly következetes úton jutott el a nonfigurációhoz, mint Mattis Teutsch János. Az Evezősök e folyamat egyik jelentős, s meglehetősen pontosan dokumentálható állomása. A téma egy korai, 1916-ra datált tusrajzon bukkan fel az életműben. Az evezőlapátokat vállukra emelő férfiak dekoratív vonalrajzát Bortnyik 1920 körül, rézkarcként is megrajzolta (egyik példánya a Deák Gyűjteményében található, ltsz.: 94.30.1). A téma továbbfejlesztésére 1919 elején kerül sor. Borbély László leírásából ismerjük akvarelljét, amely három, csónakban álló evezőst ábrázol. A tárgy változatlanul a közös munka ritmusa, ám a kalligrafikus vonalrajzot már geometrikus redukció váltotta fel. Az akvarellben megfogalmazott képi probléma az itt közölt linóleummetszetben nyert végső megoldást. Az evezőt tartó figurákat ég és víz örvénylő, elliptikus tere övezi, alakjuk beleolvad a tükröződések vibráló fény-árnyék játékába. A tárgyi elemek a dinamikus cselekvés kifejezésének rendelődnek alá, így az ábrázolás voltaképpeni tárgya már nem a látvány, hanem a mozgás maga, s a tevékenységében a természettel eggyé váló ember. Bortnyik metszete jól illeszkedett az aktivizmus szellemiségéhez, amelynek eszményét a világformáló erővel bíró, cselekvő ember testesítette meg.

Révész Emese