Fejléc
Árnyék
 
Boromisza Tibor / Önarckép
Elválasztás

Önarckép (Self-portrait)

leltári szám: 94.42.1.
méret: 51x27,8 cm

korszak: 1910-es évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: önarckép
technika: olaj
anyag: karton

Boromisza művein 1909-ben az apró foltokból, pöttyökből építkező, talán Rippl-Rónai hatásáról tanúskodó, vibráló képfelületet eredményező festői modort fokozatosan felváltja egy statikusabb, nyugodtabb formakezelés. A hangsúlyos, kalligrafikus eleganciával vezetett kontúr továbbra is jellemző marad, de a körülölelt foltokat csaknem homogén, egyenletes színezés tölti ki. A kolorit intenzitása fokozódik, s ez a vonás a fauve-ok hatását mutatja, miközben mindig érzünk valami túlburjánzó, öncélú dekorativitást, ami inkább a szecesszió vonalcentrikus stilizáltságával rokon. Az Önarckép Boromisza korai fauve-os korszakának egyik fontos alkotása. Keveredik benne a nagy, egyöntetű foltokban gondolkozó új stílus és a korábbi, éles vonalkákból és apró festékpöttyökből építkező modor. Az ing vastag, keményen meghúzott kontúrok közé fogott részlete, valamint a nyak és a háttér szinte tagolatlan foltjainak formaadása éles ellentétben áll a haj és a borosta megoldásával, a szálkás ecsetvonásokból kibontakozó vibráló felületekkel. Az élénk, intenzív színek használata és az összefoglaló látásmód nem akadályozta meg Boromiszát a szuggesztív lélekábrázolásban. Képének ez a vonása, mely a francia fauve-okra egyáltalán nem jellemző, Czigány Dezső korai portréival állítható párhuzamba.

Molnos Péter

© Városi Képtár – Deák Gyűjtemény • 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. – deak@deakgyujtemeny.hu
magyarenglish