Éva (Eva)

leltári szám: hagyatéki szám: 986
méret: 54x12,5x14 cm

korszak: 1900-as évek
képzőműv. ág: szobrászat
műfaj: kisplasztika
technika: öntött
anyag: bronz

Kerek talapzaton álló női akt. Haja laza kontyba tűzve, egy tincs oldalra lóg. Két kezével almát emel a szájához és beleharap, miközben a talapzaton tekergő kígyóra figyel.

A szobor gipsz példányát 1903-ban mutatta be Horvai a Műcsarnok Téli Kiállításán (kat. sz.: 156), majd a Zsolnay-gyár is kivitelezte. A bronz példány szerepel a Könyves Kálmán R. T. Kiváló Műlapok Jegyzékében (85. tétel), de feltehetően mindkét változatot forgalmazták. (A bronz szobor egy példánya az MNG-ben, ltsz: 62.88-N). Az Ádám - Éva téma hosszan foglalkoztatta Horvait. 1897-ben már kiállított a Műcsarnokban egy szoborcsoportot, 1904-ben pedig egy-egy bronz domborművet Ádám illetve Éva alakjával. Az első emberpár és a bűnbeesés ábrázolása a századforduló egyik kedvelt motívuma. Különösen népszerű volt Éva alakja, akiben a végzetes, a bűnre csábító nő szenvedélyes és tragikus típusát jelenítették meg. Horvai szobra ennél sokkal szelídebb, ez az Éva inkább csak megszeppent kislány. A bibliai történetre az alma és az alig látható kígyó utal. A kompozíció szimmetrikus, ezt a merevséget csak az oldalra vetett hosszú haj - az Éva ikonográfia jellegzetes kelléke - bontja meg.

Nagy Ildikó