Góg és Magóg fia (The son of Góg and Magóg)

leltári szám: 94.409.1.
méret: 45x19,5x14,5 cm

korszak: 1910-es évek
képzőműv. ág: szobrászat
műfaj: kisplasztika
technika: öntött
anyag: patinázott gipsz

Csorba Géza a Deák Gyűjteményben szereplő kisplasztikáján lendületes, herkulesi termetű álló férfiaktot mintázott meg a költő szellemi képmásaként, melyben a dacos keserűség és a visszafojtott indulat szülte meg a formákat és az idomokat. A testsúlyát bal lábára helyező és csípőjét balra kitoló alak bal vállát elfordított fejéig felhúzza, így egész testével egy kifeszülő íj vonalát adja. A felsőtest, a kar, és fej tartása hasonló, mint az 1929-ben készült Ady-síremléken: a jellegzetes, erősen balra fordított fej, a jobb kar maga mögé ill. a bal maga elé fűzése a síremlék hasonló megoldásában tér vissza. A kisplasztika szignált, datált, bronz példánya a Magyar Nemzeti Galériában található (ltsz: 75.90-N). A polgári radikalizmus ellenzéki magatartása éppúgy kifejezésre jut a szoborban, mint a nietzschei arisztokratikus öntudat és az Adyra oly jellemző, dacos és indulatos szembeszegülés, az opportunizmussal, a "Mégis-morál". Az őj Versek előhangja, a Góg és Magóg a költő ars poeticája és programadása, a hazájához való ragaszkodás kifejezője. Anonymus a Gesta Hungarorumban a magyarok keleti őseivel azonosította Góg és Magóg népét. A versben és a szoborban egyaránt kifejezésre jut a cselekedni vágyó nemzeti akarat és az a hit, amit a nemzetinek és az európainak, ősinek és újnak az együttes vállalása jelentett.

Pallag Márta