Vanitas (Múlt, jelen, jövő) (Vanitas (Past, present, future))

leltári szám: 94.137.1.
méret: 60x50 cm

korszak: 1920-as évek
képzőműv. ág: festészet
műfaj: önarckép
technika: olaj
anyag: vászon

Jándi életművében kiemelt helyet foglalnak el az önarcképek. Míg másokról csak elvétve készített portrét, saját arcvonásait számos festményen megörökítette. Jellegzetes fiziognómiája könnyen felismerhetővé teszi ezeket az ábrázolásokat: vaskos, erős nyakán előre szegett, rövid hajjal borított, kerek koponya ül. A vizsgált képen a félalakos ábrázolás mögött semleges háttér bontakozik ki, a teret balról félrehúzott vörös függöny határolja. A hagyományos beállítás ellenére a kép egyike Jándi legtalányosabb alkotásainak. A festményen ugyanis egyszerre három alakban jelenik meg a festő: a középen magasodó főalak kezében - a jövőt előrevetítő - koponya látható, míg balról saját fiatalkori arcképe tűnik fel, szuggesztív, dinamikus beállításban, kezét a néző felé nyújtva. A kortárs irodalomban és festészetben egyaránt találunk párhuzamokat a saját személyiséget megtöbbszöröző művészi gesztusra: Kosztolányi Esti Kornélja és Szőnyi István fiatalkori remekműve, az 1925-ös Hegytetőn a legismertebbek. A koponya - miközben vanitas szimbólum - a félrevont függönnyel együtt Hamlet meditáló alakját is felidézi a nézőben, s a művész tragikus sorsának ismeretében különös, borzongató jóslattá nemesíti az 1924-ben készült önarcképet.

Molnos Péter

Irodalom:

Szücs Gy. - Zwickl A.: Jándi Dávid, (Nagybánya könyvek 4.), Miskolc,'1994', MissionArt Galéria, 26-27.